Megjelenésük a politika színterein éppen ettől rendkívül veszélyes, hiszen arról hazudozva vezetik félre a társadalom óvatlanabb rétegeit, hogy egyedül ők a demokraták, ők a tisztességesek, bennük van csak megértés és szolidaritás, egyedül ők tudják biztosítani minden ember szabadságát és egyenlőségét.
Vagyis eleve antidemokratikusnak, diktatórikusnak és tisztességtelennek bélyegzik az ellenük folytatott politikai küzdelmet. Miközben, ha csak nagy vonalakban, de megismerjük valódi énjüket, azonnal lelepleződik sunyi próbálkozásuk, amivel saját romlottságukat kivetítve próbálják lejáratni és hitelteleníteni ellenfeleiket. Az is jellemző, milyen gyorsan egymásra találnak.
Itt van nekünk például Magyar Péter, akinek az első traumás élménye, hogy nem fémcsatos derékszíj volt a jele az óvodában, amit aztán úgy kompenzál, hogy meghirdeti a szeretet és összefogás jegyében a félelem és bűnök nélküli országot, majd serény építkezésbe fog, amihez társakat keres. És azonmód talál is, nem is akármilyet. Máthé Áron történész barátunknak köszönhetően megismerhettük a »Sólyom« fedőnevű egri ügynököt, akit a Kádár-rezsim szokásainak megfelelően egy félresikerült bolti lopás után szervezhettek be, és lelkes jelentésírónak bizonyult.”