Gyűlések és gyalázatok

Nyitókép: Szentgallay Bálint / NurPhoto via Getty Images

„Az idei áprilist teljes mértékben lefoglalták a kampányesemények, hiszen már csak hetekkel vagyunk a június kilencedikei kettős megmérettetés előtt. De visszatekintve, mintha az események a legkevésbé sem úgy alakulnának, ahogyan azt előzetesen elképzeltük. Az még rendben lévőnek tűnhet, ha a médiumok szinte kizárólag a rendezvények, beszédek, ide-odaüzengetések híreivel voltak elfoglalva. Az viszont némi magyarázatra szorulhatna, hogy mindezek hátterében esetleg sokkalta fontosabb események, tények, összefüggések úgyszólván teljesen visszhangok nélkül maradtak. E mostani krónika kereteiben megpróbálkozunk röviden számba venni a mulasztásokat is.

Kampányok egymás hegyén-hátán

Egy-két hónappal korábban talán egyetlen ember sem akadt az országban, aki meg merte volna jósolni, hogy az áprilisi rendezvények között a legnagyobb sikere egy olyan frissen berobbanó ember fellépésének lesz, akinek február 10. előtt legfeljebb néhány tucatnyian ismerhették a nevét. Márpedig Magyar Péter hívó szavára az elmúlt három évtized egyik legnagobb tömegeket megmozgató demonstrációjára került sor, ahol a résztvevők nemcsak a Kossuth teret, hanem még a környező utcákat is benépesítették. Utólag elmondható, hogy a legnagyobb meglepetést nemcsak a kiemelkedő résztvevői létszám okozta, hanem sokkal inkább a tömeg összetételének, hangulatának az eltökéltsége, amelyből világosan kikövetkeztethető lett a kézzelfogható változások iránti tömegigény – korábban nem is sejtett – mérete. S még valami, amiből a frissen alakuló mozgalom országos hatásai lemérhetők lettek: a sok-sok vidéki település nevét felmutató demonstrálók sokaságából a szokásos pártfelségjelek helyett egészen más jellegű mobilitás, társadalmi támogatás körvonalai lettek kihámozhatók.

Ezek után nem meglepetés, hogy a későbbiekben a média és a politizáló közvélemény Magyar Péter minden interjúját, fb-bejegyzését, fellépését, beszédét, nyilvános szereplését fokozott és megkülönböztetett figyelemmel kezdte követni. Hívei, rajongói táborának folyamatos bővülésével párhuzamosan kezdett szaporodni kritikusainak a száma is. Megjelentek a politikai térben az új szereplőt versenytársként, választási riválisként értelmező hagyományos főszereplők is, ráadásul a politikai élet mindkét pólusáról. A kormányzati médiahatalom továbbra is a személyiség hiteltelenítésére koncentrált, mindenekelőtt bulváreszközökkel vette fel a kesztyűt, eleddig mérsékelt sikerekkel. Az ellenzéki oldalon elsősorban a DK és személy szerint Gyurcsány Ferenc érezte magát megtámadottnak; a dékások Magyar Péter mondanivalójának tartalmilag, vitathatónak, cáfolandónak vélt mozzanatai alapján indítottak ellene kampányt. 

A hazai közélet régóta várt meglepetés-embere ez ideig viszonylag jól állta a kettős »baráti tüzet«, és e krónika megírása idején is az országot járva, személyes megjelenésének varázsával szaporítja a bázisát. Ily módon igyekszik kézzelfogható, a személyes tapasztalatok segítségével megerősített tekintélyt és támogatást teremteni magának. Szó mi szó, mindezek alapján, június 9. nem egyszerűen a sokadik választási esemény lesz, hanem egyúttal olyan tesztpróba is, amely akár megerősítheti, de ugyanekkora erővel cáfolhatja is a hazai politikai/hatalmi szerkezet tartós befagyottságáról szóló, másfél évtizedes téziseket.”