Ez azonban ütközhet az Egyesült Államok érdekeivel.
Valóban, a Biden-adminisztráció bírálja azokat az országokat, amelyek kapcsolatokat építenek Kínával. Franciaországot kevésbé, Magyarországot inkább. Az amerikai liberálisok külpolitikája kettős mércét alkalmaz: bagoly mondja verébnek, hogy nagyfejű, hiszen az amerikai adósságállomány jelentős része kínai kézben van, és az Egyesült Államok egyik legjelentősebb kereskedelmi partnere Kína. Ennek ellenére más országoktól azt várja el, hogy ne működjenek együtt Kínával.
Sajtóbeszámolók szerint David Pressman amerikai nagykövet egy háttérbeszélgetésen arról beszélt: nem az a baj, hogy Magyarország üzletel Kínával, hanem az, ahogy ápolja a kapcsolatait a távol-keleti nagyhatalommal. Azt mondta, ez azt mutatja, hogy Magyarország saját és szövetségesei biztonságával is kevéssé törődik. Erre mi a válasza?
Tudtommal sem az Egyesült Államok, sem Európa, sem pedig Magyarország nem áll háborúban Kínával, így ezt a megjegyzést nem tudom értelmezni. Mi nem tekintünk Kínára biztonsági fenyegetésként. Kína felemelkedésében lehetőséget látunk, amit mások is megpróbálnak kiaknázni, és ezért nem fogadjuk el, hogy bárki megpróbáljon elzárni minket ettől. Egy katonai szövetségi rendszerben vagyunk az Egyesült Államokkal. Eleget teszünk a NATO-Alapszerződésben foglalt kötelezettségeinknek. Ha Kína megtámadja az Egyesült Államokat, számíthatnak ránk, nem kell aggódniuk. Hálásak vagyunk, ha ők is így tesznek akkor, ha minket ér támadás. Egyébként pedig fenntartjuk magunknak a jogot a szuverén külpolitikára.
Orbán Viktor nemrégiben Donald Trumpnál járt kifejezni a támogatását és a barátságát, most pedig a barátságot hangsúlyozva a kínai államfő tett látogatást Budapesten. Donald Trump vagy Hszi Csin-ping a kormány legjobb barátja?