Polt

Nyitókép: MTI/Illyés Tibor

„Talán a legnagyobb visszhangot az kapott a szombati tüntetés résztvevői körében, amikor Magyar Péter, ismételten, az európai ügyészséghez való azonnali csatakozást követelte, ígérte. Itt persze érdemes különbséget tenni a két ige között: a rendszer lebontásában reménykedő sokaság a követelést várja, hogy már történjen is végre valami. De talán ennél is erősebb igény lenne, ha a magyar rendszer végre megszabadulna Polt Pétertől; annak a lelkesedésnek, üdvrivalgásnak a legfontosabb üzenete éppen az lenne, hogy a legfőbb ügyész végre hallja meg az utca hangját. Azaz: vegye a kalapját és távozzon. Tudjuk azonban, hogy egyrészt neki esze ágában sincs venni a kalapját, másrészt, ha meg is tenné, Orbán egy másik Poltot ültetne a helyébe.

Így megy ez már lassan másfél évtizede, vagyis a személycserék sehova sem vezetnek. Illetve dehogynem: pontosan oda, ahova a NER vezet bennünket. A miniszterelnök mindig megtalálja azokat az embereket, akik még inkább igyekeznek megfelelni neki, bár ebben, alighanem, Polt Péter a csúcs közelében jár. Ha kell látszatintézkedésekkel fogja be a tiltakozók száját, ha kell semmire se jó nyilatkozatokkal; hibátlanul szolgálja azt, akit szolgálnia kell, csak épp azt nem, amire hivatott lenne: a jogállam védelmét.”