Magyar Péter még át sem vette a diktátorságot, de miatta már szétszakadt a HVG

Nyitókép: Attila KISBENEDEK/AFP

„Példa nélküli, hogy a demokratikus oldalon egy politikus elmarasztaló véleménye miatt kettészakad egy szerkesztőség és újságíróknak kell távozniuk. Magyar a sajtószabadságot semmibe véve támadta a HVG-t és Dezső Andrást, miután ő volt az, aki nyilvánosságra hozta a feleségével folytatott veszekedésének tényét, ő tette közzé, hogy arról rendőrségi jegyzőkönyv is készült, és ő utalt a sajtó megkeresésére is.

A HVG ezután olyan helyzetbe került, hogy kénytelen volt tisztázni a maga szerepét, ezt tette meg, és a további találgatások elkerülése végett ismertette a közérdekű információt, a rendőrségi jegyzőkönyv tartalmát. Mind a HGV, mind Dezső András korrektül járt el, míg Magyar Péter megengedhetetlenül propagandistázta le a lap újságíróját. Ezt valamennyire a Magyar szolgálatába szegődött ellenzéki sajtó is visszautasította még akkor.

Mint megírtuk (itt és itt), az ellenzéki sajtó azóta elveszítette nemcsak az arányérzékét, nemcsak a küldetését és a sajtó feladatát, vele együtt a szakmai tisztességét, hanem a józan eszét is, amikor a Fideszből anyagi okokból kiugrott szélsőjobboldali álmessiás propagandistája lett, amire még Hont András is utalt, miután egyik nap négy sztori jelent meg Magyarról a HVG címlapján, ami elképesztő. De ez az őrület zajlik szinte a teljes ellenzéki médiában.

Ennek az ellenzéki tömeghisztériának és a sajtó szereptévesztésének következménye, hogy egy független újság egyes vezetőinek és az érintett újságírónak a belső viták és támadások miatt távoznia kell. Magyar miatt egy szerkesztőség szétszakadt, jellemzően azok maradtak a lapnál, akik a Magyar melletti hisztáriakampányt támogatják. Ez a sajtószabadság egyik legsúlyosabb sérelme, amelyért a Fideszben szocializálódott Magyar a felelős.

Emellett megemlítendő a HVG kiadójának és szerkesztőségének felelőssége is, hogy utat enged egy szerkesztőségben annak, hogy az újságírók és szerkesztők, menedzserek egy része a tömeghisztéria hatása alá kerüljön és elfelejtse, mi a sajtó feladata és kötelessége. A HVG nem állt ki saját szakmai függetlensége, éthosza és retorikája mellett, hanem engedett az elfogadhatatlan nyomásnak és terrornak. Ez a sajtószabadság elárulása.

Az is tragikus, amikor a hatalom elveszi a sajtószabadságot. De amikor a sajtó maga mond le róla, maga dobja el, tapossa meg, az mindennél tragikusabb.”