Tudniillik kockázati tényezőt is jelentett, hogy a két gazdaságpolitikai döntéshozó – legalábbis a külvilág számára – egymással finoman szólva nincs jóban, és együttműködés helyett bírálják egymás döntéseit. A vitát örömmel tálalta és mélyítette az ellenzéki sajtó, így a nyilvánosság előtt se maradt titokban. Sőt, nagypolitikai téma is lett, hogy egy normális országban ilyen felháborító, a gazdaságot „bedöntő” dolog nem fordulhat elő. Egyébként volt már ilyen helyzet többször is, emlékezzünk csak a Járai-, vagy éppen a Simor-korszakra.
De miről is volt szó?
A kormányzat és a monetáris politika vezetése között ellentét volt az infláció berobbanásának és a gazdasági növekedés elmaradásának felelősségéről, majd a felek közötti vita a jegybanki törvény módosításában csúcsosodott ki.”