A takonygerincű

Nyitókép: Havran Zoltán / Magyar Nemzet

„Hát ez most nehéz lesz.

Ugyanis felét sem írhatom le annak, amit szívem szerint leírnék erről… erről a nem is tudom, micsodáról.

Igen, kitalálták, Magyar Péterről lesz szó. És külön szórakoztató – az egyetlen szórakoztató elem ebben a borzalomban –, hogy majd arról fog delirálni, a Rogán diktálta nekem ezt. Ezt is. Én meg itt ülök, a kutyánkkal, a két macskánkkal, a tévében egy spanyol jobboldali politikus beszél éppen a nyugati civilizáció megőrzésének lehetséges módjairól, és nincs itt a Rogán. Ráadásul délelőtt jöttem vissza külföldről, és ott sem volt velem. De hát ki mint él, úgy ítél. Vagyis egyszer talán meg fogjuk tudni, ki diktálta mindezt ennek a műanyag szörnyetegnek, s ki szemelte ki a feladatra, miután gondosan feltérképezte, hogy egy nárcisztikus pszichopatával van dolgunk, aki bármire (is) kapható lesz.

Nagyjából tíz éve rühelljük, utáljuk, kerüljük, megvetjük ezt a senkit, ezt a gazembert mi itt, a Fideszben, nagyjából tíz éve tudjuk, miképpen bánik a feleségével, s azt is, hogy ez a dupla nulla sohasem bocsátja meg, hogy nem lett belőle senki, míg a felesége vitte valamire.

És az a valami valóban figyelemre méltó.

S akkor nézzük a dolgot magát.

Nézhetjük, immár nyugodtan, mert itt a hangfelvétel, ami úgy készült, ahogy – de erről majd később.

Lássuk először magát a szöveget. Hallgatva a hanganyagot, még a legelfogultabb kormánygyűlölőnek is nyilvánvaló, hogy az egész szituációval nem stimmel valami. És most nem arra gondolok, hogy MP titokban, a saját felesége tudta nélkül rögzíti beszélgetésüket, hanem arra, hogy az igazi nárcisztikus pszichopatákra jellemző módon manipulálja az egész beszélgetést, a kérdéseknek álcázott állításokat adja a másik szájába, s mindent úgy irányít, hogy elhangozzék az, amit ő akar. Már a kezdet is árulkodó, mivel az események ismeretében nyilvánvaló, hogy ez a gazember kimegy, élesíti a hangrögzítő eszközét, s ezt követően ártatlanságot színlelve tér vissza egy témára, célzott és irányított »kérdéseivel«.

S aki hallgatja ezt az egészet, azt sem tudja nem észrevenni, hogy folyamatosan belevág a felesége mondataiba, semmit sem hagy neki végigmondani, kimondja helyette mindazt, amit hallani akar, a másik pedig inkább ráhagy mindent, csak szabaduljon végre.”

***