A történetnek azonban van egy másik vetülete, ami elgondolkodtató: a kíméletlen hajtóvadászat, amit az elmúlt napokban folytattak ellenük ellenzéki médiumokban és az ellenzéki politikai pártok részéről. A hatalomra törő ellenzéki konglomerátum ezzel azt üzente: nincs kegyelem. Brutális precizitással oda ütöttek, ahol fájt Katának, vájkáltak a sebben, sózták két kézzel, hadd fájjon még jobban.
Nem mellékesen: amit az ellenzék most művel a gyermekvédelmet felhasználva, az politikai pedofília. Olyanok, mint az a Hamász-terrorista, aki egy palesztin iskola pincéjéből rakétázza Izraelt. Ő is azt mondja, hogy a palesztin gyermekek érdekében háborúzik, de ettől még élő pajzsként használja a gyermekeket, vagyis nem célként tekint rájuk, hanem eszközként használja őket.
És ha ezt összeolvasom a lengyelországi történésekkel, ahol a leszámolás okán a nyugati elit hallgatólagos jóváhagyásával zárójeleztek minden jogállami megoldást, és erőből politizálnak a hatalomra került lengyel „européer demokraták”, akkor nagyjából sejthető, mi várna Magyarországra, ha ismét e Gyurcsány-vezette ellenzék kerülne hatalomra. Gyurcsány apósáék, Dobrev Klára apjáék hamvas zsúrfiuknak tűnnek ahhoz képest, amire a jelenlegi ellenzék mozgása alapján képes lenne. Gyurcsány némiképp létfeledett állapotban már delirált vagyonelkobzásról, egyéb virtigli kommunista megoldásokról, és hát ő lövetett is magyarokra, szóval nem ő a meglepetés ebben a kivégzőosztagban. Hanem a vérszagra összegyűlő többiek. Ezek ugyanazok. A történelem során láttunk már olyant, hogy a hatalomra kerülők a kormányzásképtelenséget vérfürdővel leplezik.