Gyávaságról és bátorságról

„A politika mára a rosszarcúak showbiznisze lett. Sőt, minél hitványabb alak valaki, annál hajlíthatóbb, így alkalmasabb arra, hogy kampányguruk politikai terméket faragjanak belőle. Így lett az aktakukac Putyinból félmeztelenül lovagló macsó. A dolog bevált, a világ összes diktátor-aspiránsa az orosz potencianövelő receptet kezdte másolni, stréber segédkönyvelőkből, gyűlölködő kishivatalnokokból lettek szuperhősök, a politikai macsóizmus csúcstermékei, idővel a modern brandépítés jegyében már egyetlen jelre, betűre lepusztítva.

»V« mint Viktor.

Mármint Viktor Janukovics. Az ukrán hazaáruló, aki addig szolgálta helytartóként Putyint, hogy ukrán  nép visszakergette Oroszországba. Mint kiderült, a »nép embere« elképesztő luxusban élt, még a vécékeféje is aranyozott volt, talán külön címzetes államtitkár sikálta utána a budit.

Amúgy van másik Janukovics is, a névleg magyar unokaöccs, aki szintén Putyint szolgálja, szintén kockás ingben játssza a nép emberét, szintén irgalmatlan luxusban él és őt is fenyegeti, hogy ha végleg túlfeszíti a húrt, akkor Oroszországban kell majd menedéket kérnie. Ha nem is szükségszerűen lesz így, ám azért megeshet, mivel a valóságban bizony  a magyar szuperhős is elég félős alak.”

Nyitókép: AFP/Pavel Bednyakov