A véleménypribék lépést téveszt

„Trombitás Kristófnál kevés irritálóbb megszólaló akad az Orbán-rendszer propagandistái közt. A győztesek vigyorával fémjelzett arroganciája, fölényességet sugárzó lénye és provokatív tekintete olyan minőségű megszólalásokkal párosul, mint hogy »ez a Sziget VIP, van, aki megteheti, van, aki nem«, amely arcoskodás egy olyan kölyök szájából tenyérbe mászó igazán, aki valamennyi forintját a befizetett adóból veszi fel a hűséges szolgálatáért, és akinek a számára ez nem pusztán megélhetési stratégia, hanem születési előjog, hiszen az apja és az anyja egyaránt fideszes politikus. Trombitás Kristóf a kezeket és lábakat növesztett megszemélyesülése annak az orbáni mondásnak, amely szerint »ha támadják a kisvasutat, meg kell hosszabbítani Bicskéig, és ha akkor is támadják, akkor Lovasberényig – ez nem krakélerség, hölgyeim és uraim, hanem életfelfogás, sőt talán életösztön«. Trombitás Kristóf megértette, hogy ennek az attitűdnek az önmagára való alkalmazása a tényleges hűségeskü Orbán Viktor feudális rendszerében. A szemérmetlen aranyifjú ötmillió forintos Rolex Milgauss karórával a csuklóján hirdeti, hogy Drezda 1945-ös lerombolása annak igazolása, hogy Churchill nem volt különb Hitlernél: Trombitás Kristóf számára a Nyugat-ellenességet hordozó kultúrharcos agitáció semmilyen erkölcsi korlátba nem ütközik.

Trombitás Kristóf a köztévé műsorvezetőjeként öt éve még homoszexuálisok kigyógyításának a módszereiről diskurált az alternatív szexuális irányultságát azóta nyilvánosan felvállaló Hodász Andrással. Ezek után nem kissé volt meglepő, hogy pár napja ugyanez a Trombitás Kristóf a Pesti Srácok felületén annyira emberségesen nyilatkozott meg állami gondozott gyermekek homoszexuális szülőkhöz való örökbe adásának kérdésében, ami akár apokaliptikus jelnek is beillett volna. A cikk címe merőlegest állított a kormányzat gyermekvédelemként előadott kommunikációjára. »Igen, teljesen rendben van, hogy azonos nemű párok is nevelnek gyerekeket« – az óvatosabb felhasználók bizonyára kétszer is el kellett, hogy olvassák a fenti kijelentést meg a szerző nevét, hogy a szemüknek hinni merjenek. A vonatkozó cikk szövege aztán semmilyen kétséget nem hagyott a szerző álláspontjának komolyságát illetően. »Nem kétlem, hogy a gyermek pszichés fejlődésének jobb, ha apát és anyát lát maga körül, de abban meg biztos vagyok, hogy két anya vagy két apa sokkal jobb, mintha egy se volna. Fölösleges bármelyik konzervatívnak olyan hülyeségbe ringatnia magát, hogy bizony, a homoszexuálisok, azok valami ellenség. Azért, mert a lobbi, ami valóban ellenség, azt láttatja, hogy csak kirívó elemek vannak – hiszen ez az érdeke –, ettől ez még nem válik igazzá.« Semmi kétség: ezeket a szavakat akár egy humánus szellemű ember is formálhatta volna, mielőtt azonban a jóérzésű magyarok beleélhették volna magukat abba, hogy a legalapvetőbb erkölcsi normák megítélésében esetleg véleménykonszenzus uralkodik a hazai kurzusok között, a fent idézett szöveg váratlanul eltűnt. Csakhamar kiderült, hogy az eltörléskultúra gyakorlatát a szólásszabadság megvédelmezésének gesztusaival számon kérő szélsőjobboldali kurzus zászlósura, Huth Gergely főszerkesztő maga tüntette el a szóban forgó írást a Pesti Srácok weboldaláról. A döntés indoklása meg az ahhoz fűzött mosakodás így festett. »Az írást a szerző kérésére, a méltatlan bírálatok és mocskolódás okán töröltük. Vezércikk rovatunkban valóban szerkesztőségi vélemények jelennek meg, de kollégáink és felkért szerzőink tág határok között gyakorolhatják a véleménynyilvánítás szabadságát, így többféle megközelítésnek is helyet adunk egy-egy adott témában.«

Naivitásra vall a szerző és a főszerkesztő meglepődése a cikket illető reakciók felett – ugyan mire számítottak? Az írást a Mandiner nevű kormányzati portál is szemlézte, ahol a tetszés és az elutasítás aránya híven tükrözte a szélsőjobboldali trollok hozzáállását Trombitás Kristóf liberálisba hajló álláspontjához: a lájkok száma 21, a diszlájkok száma 92 volt. A Pesti Srácok felületén artikulált hozzászólásokat olvasva a szerző csakhamar meggyőződhetett arról, hogy mennyire könnyen válhat egy tegnap még jó nertárs a nemzet ellenségévé az illiberális Magyarországon. »Trombitás Kristóf! Te egy barom vagy a ferde véleményeddel együtt. Menj az érzékenyítő libsi dumáddal a francba. A gyermek az tabu és pont.« »Magyartalan, fals szellemi termék ez a cikk! Szomorú, hogy a Sodomába vezető utat a PS aszfaltozza... Jó lenne tudni, hogy most éppen ki, melyik LMBTQ-lobbi finanszírozza a PS-t.« Nos, ebből a normalitását illető csávából nem húzza ki Trombitás Kristófot a karórája, a Sziget VIP-karszalagja vagy akármelyik szülője, legyenek akármilyen megbízható káderek is: lám, az eddig reakciósnak látszó kölyök egy követ fúj Sorossal, bizonyára védtelen magyar gyermekek megrontását tervezi a Pesti Srácok szerkesztőségének elfajzott körében – a fideszes véleményvezér által előadott LMBT-érzékenyítés visszataszító jelensége ugyan hogy máshogy válhatna értelmezhetővé?

Nem kétséges, hogy Trombitás Kristóf azért kérte cikkének törlését a Pesti Srácok felületéről, mert megbánta, hogy meg merészelte írni azt. Ócska és átlátszó Huth Gergelynek az a magyarázkodása, amely szerint a szöveg törlésének oka »méltatlan bírálatok és mocskolás« lett volna – ugyan miért nem volt elég a méltatlan bírálatokat meg a mocskolást kitörölni a nyilvánosságból? Trombitás Kristóf óvatlanul próbált véleménymanőverezni egy olyan mezőn, amelyet bűntársai részvételével maga aknásított el. Most azt a fogást eheti meg, amelynek a megfőzésében saját kezűleg vett részt – a falat olyan keserű, mint az epe, de nem köpheti ki: le kell nyelnie. Hol marad Trombitás Kristóf kevélyen felszegett álla, kiválasztottságtudattól duzzadó mellkasa és fennhéjázó, nyegle attitűdje, amikor főszerkesztőjénél az önérzetesen kinyilvánított véleményének eltörléséért folyamodik?

Íme, ennyit ér az a lojalitás, amelyre a hazai szélsőjobboldal a maga teljhatalmú kurzusát szervezi: a söpredék, amely példásan megtanult a kultúrharc ütemére lépni, ideológiai elhajlás esetén akár a fideszes alomból származó véleményvezért is a magyarság elfajzott hajlamú ellenségeként csontozza ki. A nemzeti radikális kurzus mára oly mértékig elvadította a szavazótáborát, hogy saját hívei tartják fogságban. Hiába próbál holmi Trombitás Kristóf visszabotorkálni a vállalhatatlanból a humánum ösvényére, a hazai illiberalizmus rég túl jár a közéleti-kulturális elaljasultság eseményhorizontján. A szélsőjobboldali kurzus semmilyen más irányba nem menetelhet, csakis az erkölcsi semmibe: amint elvéti a lépést, az általa elzüllesztett söpredék acélbetétes bakanccsal a sarkára tapos.”

Nyitókép: Mandiner / Földházi Árpád