Szuverenitás nélkül nincs szabad közösség

„S mikor a kályha tüze pattog, / mikor a szoba jó meleg, / halkan a régi óra kattog / […] édes az otthon.” A karácsonyi időszakban különösen időszerűnek hatottak Babits Mihály Édes az otthon című versének emlékezetes sorai. Babits az otthon mitikus varázsát idézi elénk annak megannyi hangulatával és arcával. Hűen leírja azokat az élményeket és emlékeket, illetve azt a kötődést, amely az otthonnal szerves módon egybefűz. Az élményeken túl az otthon gyökeret nyújt, életre nevel, és tartást ad: ahhoz, hogy az ember egyáltalán képes legyen a lábán megállni, hosszú évekig a család és a közösség, az otthon oltalmazó és nevelő környezetére van szüksége. Ez vezethet át az érettségbe és a nagykorúságba. Az otthon teremtése alapvető emberi igény és szükséglet, megóvása pedig a nagykorúság felelőssége.