Pressman elvárs vidéken

„Pressman elvtárs vidékre látogatott, ezúttal Recskre. A baráti látogatásra elkísérte az elvtársi sajtó is, most éppen a Telex, nevezetesen Nyilas elvtárs (nomen est omen, bár kérdés, poétikusan ifjú kora ellenére mikor és hol öltözött át Nyilas elvtárs).

Pressman elvtárs – miképpen erről az elvtársi sajtó oly’ szépen beszámolt – nagyon örült, hogy elbeszélgethetett a vidéki magyarokkal, bár az kevésbé töltötte el boldogsággal, hogy a jelenlegi magyar kormány nem olyan, mint a nagy táboralapító előd, hiszen akkor a »magyar« kormány mindenféle akadékoskodás nélkül szolgálta ki az aktuális megszállók igényeit, sőt, megpróbálta előre kitalálni és túlteljesíteni azokat az igényeket, és Pressman elvtárs nagyon helyesen és bölcsen mutatott rá arra a tényre, miszerint Magyarország most is egy szövetségben van az aktuális ... hatalommal, és jobban tenné, ha ehhez tartaná magát. Mert hogy Pressman elvtárs iránymutatása szerint ez volna a jó viszony és a hosszú barátság alapja.

Pressman elvtárs kifejtette nézeteit a demokráciáról is, amely őszerinte »nem egy statikus állapot, hanem egy folyamat, amelyet minden országnak, így Magyarországnak is kezelnie és óvnia kell.«

Nagyon megkönnyebbül az ember, amikor ilyen bölcs és előremutató szavakat hall a demokráciáról, fel is rémlik ilyenkor a nagy előd, aki szerint a »népi demokrácia« sokkal érettebb és jobb demokrácia, mint az egyszerű polgári (burzsoá) demokrácia. Nyilas elvtársnak is nagyon tetszettek Pressman elvtárs gondolatai, mert ezeket idézőjelbe téve, betűhív’ pontossággal tárta olvasói elé. És az is felrémlik ilyenkor az emberben, milyen előremutató, haladó, progresszív gondolatokat fogalmazott meg a minap a New York Times (Pravda), amelyben egy illetékes elvtárs kifejtette abbéli nézeteit, miszerint a választások mint olyanok teljesen idejétmúltak, különben is, aki indul a választásokon, az akarja a hatalmat, ami pedig veszélyes, így sokkal jobb lenne, ha választások helyett a kijelölt elvtársak kijelölnék maguk közül azokat az elvtársakat, akik majd hosszabb-rövidebb ideig vezetik az országokat.

Ilyenkor látja az ember, mennyire el vagyunk még maradva a világ fő sodrától, s hogy »a demokrácia nem egy statikus állapot, hanem egy folyamat, amelyet minden országnak, így Magyarországnak is kezelnie és óvnia kell.« Megígérjük, Pressman elvtárs, majd óvjuk.”

Nyitókép: Attila KISBENEDEK / AFP