Brüsszel kivéreztetné a gazdákat azzal, ha megadná Ukrajnának az uniós tagságot! – Nagy István a Mandinernek

Az ön előtt lévő régi könyvben egyebek mellett a haszonállatokat, a méhek fejlődését és a kertészkedés alapvető tudnivalóit írják le. Miért kedveli?
A kötetet a 20. század elején adták ki az otthoni kertművelés és a háztáji tartás ismereteiről. Ma már alig vannak olyan könyvek, amelyek az átlagembernek is érthetően mutatják be a gazdálkodás alapvető ismereteit, pedig fontos, hogy az emberek visszatérjenek a hagyományokhoz, és újra megműveljék a kertjüket.

Miért tartja ezt ennyire fontosnak ma, amikor gyakorlatilag minden beszerezhető és hozzáférhető?
Úgy gondolom, a világunk normalitása csak akkor állhat helyre, ha visszatalálunk a természethez. A természet törvényei az irányadók, és ha megszegjük őket, súlyos következményekkel kell szembenéznünk. Újra meg kell ismerniük az embereknek, milyen eredménye van a saját kezük munkájának, milyen eredménye van egy növény elültetésének. Ha divatot teremtünk a kertünk megművelésével, akár saját kézműves termékeinkkel, a termelői piacok népszerűsítésével, fel tudjuk venni a versenyt a ma divatos irányzatokkal és a méregzöld ideológiákkal.

Van esély visszatérni a természetközeliséghez?
Messzire nyúlik vissza ez a téma, az utóbbi évtizedekben jelentősen átalakultak az életkörülmények. Szerencsére a természet iránti vágy nem múlt el, egyre többen fedezik fel újra az erdőinket és a nemzeti parkjainkat. Innen már csak egy lépés, hogy a természetet mindenki becsempéssze az otthonába, legyen szó egy virágládáról, egy két négyzetméteres felásott ágyásról vagy egy gyümölcsfa ültetéséről. Élményt is jelent, ahogy a gyermekek figyelik, hogyan fejlődik a termés.

Az Ursula von der Leyen vezette Európai Bizottság programjában pont a természet helyreállítását és a fenntarthatóságot jelölte meg az egyik legfontosabb célként. Ha ez a közös cél, mi okoz mégis nézeteltéréseket Brüsszel és a kormány között?
Ez olyan, mint a Karácsony Gergely-féle méhlegelők esete. Nagyjából annyira szakszerűek a nyugat-európai politikusok zöldelképzelései is, mint Budapest gyomos területeit méhlegelőnek nevezni. Jó példa Brüsszel parlagoltatással kapcsolatos törekvése, vagyis az, hogy a mezőgazdasági területek legalább négy százalékát hagyjuk parlagon, segítve a természet helyreállását és a biodiverzitást. Ez jól hangzó, de szakmaiatlan és leginkább káros elképzelés. Ha egy parlagterületet nem kezelnek megfelelően, ott felszaporodnak a kórokozók és a kártevők, amelyek egyrészt veszélyeztetik a megművelt táblákat, másrészt miattuk sokkal több növényvédő szert kell használni. A gazdálkodók pedig ekkora területen nem tudnak termelni, nem jutnak bevételhez.

Úgy tűnik, Brüsszel visszafogta a sokat kritizált, egyesek által radikálisnak tekintett zöldprogramját. Az európai parlamenti választás alakítja tovább az uniós agrárpolitikát?
Egy dolog biztos, a magyar gazdák mindig számíthatnak a kormányra, mert kiállunk az érdekeik mellett. Beszédes, hogy amint kitört az orosz–ukrán háború, azonnal lekerültek a napirendről ezek a szakmaiatlan zöldkérdések. Egyből kiderült, mi a valódi probléma. Nem lehet az élelmezésbiztonságot kockára tenni a divatos méregzöld irányzatok miatt azért, mert valakinek ideológiai vágyai vannak. A konfliktus kirobbanásakor nyilvánvalóvá vált az imént említett parlagoltatás szakmaiatlansága, így sajnos csak átmenetileg, de lekerült a napirendről. Örömünk nem tartott sokáig, a káros elképzeléseket már próbálják vissza­csempészni az ideológiától vezérelt uniós politikusok.

Mekkora mozgásterük van a tagállamoknak?
Igyekszünk kordában tartani a terveket. Az agrárminiszterek legutóbbi tanácsülésén a parlagoltatás kivédésére Francia­ország újra asztalra tette a korábban általunk is megfogalmazott javaslatot. Lényege, hogy a kijelölt parlagterületeken is lehessen fehérjenövényeket vetni, például lucernát. Ezeket a növényeket nem kell vegyszerezni, és takarmányként kiváló fehérjeforrások a szarvasmarháknak és a juhoknak. A közösségi médiában rendszeresen kritizálnak azért, mert sok terület nincs megművelve. Összeszorul a szívem, amikor ezeket olvasom, hiszen pont azért küzdünk, hogy ne kelljen olyan szabályokat végrehajtanunk, amelyek csökkentik a magyar és az európai gazdák versenyképességét, ráadásul értelmetlenül. Ezeket nem akarják a magyar gazdák, nem akarja a magyar kormány, Brüsszel mégis ránk erőszakolná. A divatirányzatok ellen tehát továbbra is küzdenünk kell, hiszen látható, hogy a zöldpárti és baloldali politikusok elszakadtak a természet törvényeitől.

Mégis van mozgásterük, hiszen 2023-tól már a közös agrárpolitika új szabályai szerint kapják a támogatásokat a gazdák, s az összeg nagyban függ attól, milyen vállalásokat tesznek a fenntarthatóságért. Ezzel ön is egyetértett.
Rendkívül nehéz tárgyalások után, többéves késéssel, kompromisszumokkal sikerült az új uniós agrárpolitikát elfogadnunk, a hamis zöldideológiákat vissza tudtuk szorítani. A közös agrárpolitika stratégiai terve továbbra is két pillérre épül. Az egyes pillér, a területalapú támogatási rendszer jelentősen átalakult ez évvel. A szigorúbb szabályok mellett megjelent egy új zöldtámogatási konstrukció is, az agrárökológiai program. Ebben az alapelőírásokon kívül többlettámogatásért egy gazdálkodó önként fenntartható termelési gyakorlatokat vállalhat a talaj- vagy a biodiverzitás terén. Az új rendszerben az alaptámogatás mellett az agrárökológiai program feltételeinek teljesítésével a termelők támogatása csaknem azonos a korábbival.

A magyar gazdáknak elfogadható az új rendszer?
Ahol van mozgásterünk, ott mindig úgy ültetjük át az uniós szabályokat, mindig úgy tárgyalunk Brüsszellel, hogy az lehetőleg elfogadható legyen a gazdálkodóknak. Némi megnyugvást jelenthet, hogy a kis és a közepes méretű termelők kiegészítő támogatásként hektáronként átlagosan 80 euró plusztámogatást kapnak az első 10 hektárjuk után. A családi gazdaságok 10 és 150 hektár közötti területei után az alaptámogatást hektáronként átlagosan 40 euróval egészítjük ki.

Mikor jelennek meg az új vidékfejlesztési pályázatok? Korábban többen felvetették, hogy késésben van a kormány a kiírásukkal. Érinti az uniós pénzek brüsszeli visszatartása az agrártámogatásokat?
Nem érinti. Öntsünk tiszta vizet a pohárba, hiszen 2021-ben hazánk legnagyobb mezőgazdasági és élelmiszeripari fejlesztési programját indítottuk el. A kormány által 2021-től megháromszorozott vidékfejlesztési forrásoknak csak most, 2023 végén zártuk le az utolsó pályázati felhívásait. Rengeteg fejlesztés még folyamatban van, csak idén november közepéig 600 milliárd forintot fizettünk ki vidékfejlesztési pályázatokhoz kapcsolódóan, ebből 340 milliárdot beruházásokra. Soha akkora forráskihelyezés nem volt korábban a pályázatokhoz kapcsolódóan, mint 2021 és 2023 között, ez az év pedig abszolút rekordnak minősül. Jövőre újragondoljuk a pályázatokat, fel kell készítenünk rá a gazdákat. A mostani nehéz finanszírozási környezetben megteremtjük a tervezés lehetőségét. 2027-ig 2900 milliárd forintnyi vidékfejlesztési forrás áll rendelkezésre, ebből 1500 milliárd forint a magyar mezőgazdaság és az élelmiszeripar beruházásaihoz kapcsolódóan. A kormány felismerve az agrárium stratégiai és nemzetbiztonsági fontosságát, fenntartja az uniós források mellett a magyar költségvetés 80 százalékos társfinanszírozását. Ez azt jelenti, hogy a mindössze 600 milliárd forintnyi uniós támogatáshoz további 2300 milliárd forintot rendel hozzá az állam. Ekkora vállalást rajtunk kívül egyik európai ország sem tett. Ebből a 2900 milliárd forintból szeretnénk ledolgozni a versenyhátrányt 2030-ig a hozzáadott érték megduplázásával és az agrárium kibocsátásának 50 százalékos növelésével.

A tapasztalatok alapján melyek lesznek a legnépszerűbb pályázatok?
Hagyományosan az állattartó telepek megújítása és az élelmiszeripar beruházásai, de a kertészeti ágazatok pályázataira is rengeteg a jelentkező. Nagy hangsúlyt fektetünk az állategészségügyi beruházásokra, mivel a fenyegető állatbetegségeket – például a vándormadarak által terjesztett madárinfluenzát vagy az afrikai sertéspestist – megállítani nem tudjuk, csak védekezni lehet. Jelentős pályázati forrást különítünk el a precíziós gazdálkodás előmozdítására, a modern eszközök beszerzésére, mivel a növénytermesztésben a hatékonyságjavításnak nincs alternatívája. Az élelmiszer- és takarmányipar 480 milliárd forintból fejlődhet. Célunk, hogy a jóval keresettebb és versenyképesebb feldolgozott termékek aránya nőjön. Összességében a zöldcélokat támogatva, az erőforrások és teremtett világunk megőrzését szem előtt tartva hirdetjük meg a vidékfejlesztési pályázatokat. Jövőre fokozatosan jelennek meg a legfontosabb kiírások, egy-egy pályázatot a ciklus alatt többször is megnyitunk.

Az élelmiszeripar fejlesztésével kivédhető egy újabb Európa-bajnok infláció, amelyhez leginkább az élelmiszerárak példátlan áremelkedése járult hozzá?
Mondjuk el a teljes igazságot az élelmiszerek árával kapcsolatban! Európa más részeivel összehasonlítva nálunk voltak az egyik legalacsonyabb szinten az élelmiszerárak, ezért emelkedtek nagyobbat. Az uniós szankciók hatására kirobbanó energiaválság miatt a gyártóknak elszabaduló előállítási költségekkel kellett szembenézniük, ami itthon jelentősebb áremelkedéssel járt. Sosem lesz már a háború előtti szinten az energia és az élelmiszer ára, de a kormány most is vért verejtékezve küzd, hogy letörje az inflációt. Korszerűsítéssel, fejlesztéssel nő a versenyképesség, és csökken az előállítás költsége. Ahogy említettem, 480 milliárd forint jut a következő években az élelmiszeripari beruházásokra az előző években odaítélt 400 milliárd forintnyi fejlesztési forráson kívül. Az élelmiszer-termelés stratégiai és nemzetbiztonsági kérdés, mivel háború idején nincs ember, aki termeljen, s közben a katonáknak is élelmiszerre van szükségük. A határok esetleges lezárásakor is garantálnunk kell, hogy az ország ellátása ne kerüljön veszélybe. A fejlesztési pályázatok elsősorban a feldolgozást célozzák. Meg kell erősödniük a hazai élelmiszeripari cégeknek annyira, hogy képesek legyenek az itthon termesztett alapanyagot maguk megvásárolni és jól értékesíthető terméket készíteni belőle, ne a hazai alapanyagból készült terméket importálják vissza a kereskedők.

A háború miatt úgy tűnik, már az alapanyagokat sem Magyarországról vásárolják a feldolgozók, hanem inkább Ukrajnából. Mikor oldódik meg az ukrán gabonaválság, és hogyan?
Katasztrófa, hogy Brüsszelben nem látják, mekkora veszéllyel jár az ukrán gabona és más mezőgazdasági termékek korlátozás nélküli beengedése, a régiónk belső piaca felborult. Nyugat-Európa most még azt hiszi, előnyös az olcsó ukrán import, de előbb-utóbb az EU vezetése is rá kell jöjjön, hogy az uniós gazdák a jelenlegi előírások mellett nem tudják felvenni a versenyt az ukránokkal. A mezőgazdasági termelésre vagy az állatjólétre vonatkozó előírások az EU-ban a legszigorúbbak a világon. Ezzel szemben Ukrajnában nincsenek ilyen előírások, sőt olyan vegyszereket is felhasználnak, amelyek az unióban már 20-25 éve be vannak tiltva. Most mégis az ezekkel permetezett alapanyagok jönnek be, olcsón.

Elegendő kitiltani a hazai piacról az ukrán árut, ha máshol tárt kapukkal várják a szállítmányokat?
Magyarország felismerte ennek veszélyét. Ha nem védjük meg a gazdákat, ki fog termelni? Egyoldalú, bátor nemzeti döntésekre van szükség, mivel egész Nyugat- és Dél-Európa kitárta kapuját, ömlik be az ukrán termék. Egységes fellépésre lenne azonban szükség. Hiába nem Magyarországra jön az ukrán méz, ha az uniós import miatt nem tudjuk a korábbi exportpiacainkra eladni a hazait. Az ukrán méz  40-60 százalékkal olcsóbb, ezzel nem lehet felvenni a versenyt, de minden fórumon felhívjuk a figyelmet a katasztrofális helyzetre. Minden egyes alkalommal felszólalunk akár a tranzitdíj-támogatás, akár a kaució vagy más technikai megoldás bevezetéséért. Nem lehet más a célunk, mint az, hogy az ukrán termékek a háború előtti hagyományos piacokra kerüljenek, vagyis Afrikába vagy a Közel-Keletre. A spekulánsok érdekeit le kell törni, mivel elfogadhatatlan, hogy kiskapuk működnek a szolidaritás árnyékában, aminek következtében nem veszik meg a magyar alapanyagokat, mert az ukrán sokkal olcsóbb. Közben a korábbi célországokban élelmiszerhiánnyal, így újabb fegyveres konfliktusokkal és migrációs hullámokkal fenyeget, ha nem jutnak el oda az élelmiszerek.

Itthon és külföldön is bírálták a magyar és a lengyel kormányt, amiért egyoldalú tilalmat vezetett be, mivel a korlátozás ellenére is csökkennek a világpiaci árak. Hogyan támogatja akkor az intézkedés a magyar gazdák érdekeit?
Arról már nem beszélnek, hogy a lengyel vagy a magyar árakat jelentős mértékben befolyásolja az ukrán gabona, mivel a földrajzi közelsége ekkora hatást gyakorol ránk. Túlkínálatot okoznak azok az alapanyagok, amelyek nem jutnak ki az európai kikötőkből. És van még egy fontos tényező. Importtilalom nélkül az esztendő jó hazai termése mellett több százezer, akár több millió tonnányi magyar termék nem fért volna el a gabonatárolókban. Az uniós gazdák világviszonylatban is magas önköltséggel termelnek, alapvetően a környezeti célokért meghozott korlátozó előírások miatt. A költségeket ráadásul jelentősen megnövelte az energia, a műtrágya és a növényvédő szerek, a szállítás drágulása. Ezért a visszaeső világpiaci árak ellenére sem tudják olcsóbban adni a terményt a termelőink, amelynek a megvételére ráadásul a nyitott szolidaritási folyosókon elérhető ukrán áru miatt a szándék is kisebb.

Mi lehet az oka annak, hogy ezt nem látják be Brüsszelben?
Ez az egész már nem Ukrajna érdeke, hanem a nemzetközi, leginkább amerikai, kanadai, holland vagy német tőkebefektetőké, amelyek hatalmas, 300 ezer vagy akár 700 ezer hektáros egybefüggő birtokokon termelnek, alacsony önköltséggel. A felelős uniós gondolkodóknak az lenne a feladatuk, hogy az európaiak veszélyérzetét felkeltsék, és felhívják a figyelmüket arra, hogy nem kellene fillérekért feladni az élelmezésbiztonságot. Brüsszel ráadásul kivéreztetné az EU-s és benne a magyar gazdákat, illetve az agrárszektort azzal, ha megadná Ukrajnának az uniós tagságot.

Hosszabb távon milyen következményei lehetnek a fegyveres konfliktusoknak és az abszurd politikai ideológiák áterőltetésének?
A háború előtt is megvolt minden megtermelt búzaszemnek a felhasználási helye. Most sem termelünk többet világszinten, mint korábban. Nem nehéz rájönni, hogy valahonnan hiányzik az a gabona, ami Ukrajnából ma az unióba érkezik. Abban bízom, hogy piaci korrekció következik, másképp éhínség elől induló migrációs hullámokra és tartós piaci zavarokra kell berendezkednünk. Ezért nagy felelősség, hogy az ukrán gabona eljut-e oda, ahova kellene, vagy pusztán a spekuláció és az üzleti érdekek miatt itt ragad Európában. Nem látunk a jövőbe, de örök érvényű, alapvető érdek és érték, hogy a mindennapi kenyerünk biztonságban legyen. Ezért nem mondhatunk le az önellátásról, nem állíthatjuk a termelőinket állandóan újabb és újabb kihívások elé, mert egy idő után nem lesz, aki fedezze az emberek élelmiszer-szükségletét.

Nyitókép: Mandiner / Földházi Árpád