Ezt. Nem. Lehet. Megtenni. Emberekkel.

„Na kérem, ez maga a nagyhatalmú bántalmazó kevélysége: lepereg róla minden, mert még a hároméves kényszerpihenő után is sérthetetlennek hiszi magát, volt egy kis döccenő, de az élet szép. A plebs vinnyogott kicsit, de a verseny a célig tart, bejött az ignorálás, lehet menni tovább, nem kell felvenni azt a kis picsogást.

A tévécsatorna morális színvonala nem lep meg, ahol magukat híradósként aposztrofáló emberek mondják bele a kamerába, hogy kire fognak szavazni a választáson, sok jóra nem számít az ember. Azonban Eszenyi futtatása talán ennél is problémásabb, mert nemcsak szánalmas és nevetséges, hanem kiszámíthatatlanul – vagy nagyon is kiszámíthatóan – káros is.

Azt üzeni ugyanis a csatorna ezzel MINDEN áldozatnak (nem csak Eszenyi áldozatainak), hogy tökmindegy, mit csinálnak, a bántalmazó megdicsőülve lovagolhat (táncolhat) el a naplementében.

Ezen már csak kis só és bors volt Kútvölgyi Erzsébet okfejtése a dolgot nem éppen túlreagáló Veiszer Alindánál. Hogy Sárosdi Lilla és általában, a traumáikkal évek után nyilvánosság elé álló (pontosabban: azokról korábban »csak« szakmai, baráti körökben beszélő) áldozatok ízléstelenek, mi több, közvetve gyilkosok.

Az üzenet világos.

Ezt. Meg. Lehet. Tenni. Emberekkel.”

Nyitókép: Képernyőfotó