Odakint még mindig szörnyek járnak, de utat mutat a boldog Ulma család
Ha vért e szörnyek nem is ontanak, de sokszor nőket és gyermekeket tesznek roncsokká azért, hogy beteges vágyaikat kielégítsék. Krupincza Mariann írása.
Így járt a magyar közélet sok erkölcstelen, gerinctelen, eb-lelkű, becsicskuló figurája is – mint te.
„Ahh, Bayer Zsoltika megint üzent nekem!
Bayer Zsolt: »Sajnos azonban, itt maradt, ránk, ez a nő. Talán, ha az anyukája is oly' lelkes híve lett volna az abortusznak, egy hajszálnyival jobb hely lenne a világ.« (Bádog blog)
Zsoltika, jobb lenne, ha az anyámat nem vennéd a szádra, főleg azért, mert ő aztán tényleg egy konzervatív, jobboldali szavazó, aki soha nem gondolt volna az abortuszra. Ahogy amúgy én sem. De amúgy engem konkrétan nem is várt, sőt nem is tudott rólam! Amikor az ikerbátyám világra jött 5 perccel megelőzve engem, akkor az orvos fogta magát és kiment a szülőszobából, mert úgy gondolta, hogy bevégezte dolgát. De 5 perc múlva futottak utána az ápolónők, hogy jöjjön már vissza, mert ami most jön, az nem a méhlepény! No, ez voltam én! Nem is vártak, nem is számoltak velem, nem is tudtak rólam a szüleim. Pont így járt a saját egyházam is. Soha nem gondoltak arra, hogy egyszer el fog jönni egy Perintfalvi Rita, aki nőként olyan keményen beléjük áll, amire még soha nem volt példa. És bizony így járt a magyar közélet sok erkölcstelen, gerinctelen, eb-lelkű, becsicskuló figurája is – mint te – aki nem számolt azzal, hogy egyszer fog jönni egy Perintfalvi Rita, aki irgalmatlanul kiosztja őket. De hahó, itt vagyok, Zsoltika, és baromira élvezem, ahogy vergődsz! ”
Nyitókép: MTI/Bruzák Noémi