Szuverenitás, identitás és a jogállamiság meghamisítása
Nyilvánvaló, hogy a nemzetállamot nem lehetett rendelettel egycsapásra eltörölni. Mathieu Bock-Coté írása.
Mielőtt Radnóti hazáját a szájukra veszik, legalább mosakodjanak már meg!
„Radnótit olvasva jutott eszembe a képen látható Para-Kovács Imre, aki a minap azt találta mondani a kommunista rádióban, hogy ő külföldön mindig románnak hazudja magát. Máshol pedig így ír hazájáról: »a Magyarország nevű dögkút«.
Ma szóvá is tettem egy beszélgetésben, hogy nem szabad felette pálcát törni. Már csak azért sem, mert Radnóti öröksége már rég kimondta felette az ítéletet. Ő ugyanis joggal olvashatta volna sérelmeit nemzete szemére az erőltetett menet közben, a tarkólövés előtt. Ő azonban így írt:
»Nem tudhatom, hogy másnak e tájék mit jelent,
nekem szülőhazám itt e lángoktól ölelt
kis ország, messzeringó gyerekkorom világa.
Belőle nőttem én, mint fatörzsből gyönge ága
s remélem, testem is majd e földbe süpped el.
Itthon vagyok. S ha néha lábamhoz térdepel
egy-egy bokor, nevét is, virágát is tudom,
tudom, hogy merre mennek, kik mennek az uton,
s tudom, hogy mit jelenthet egy nyári alkonyon
a házfalakról csorgó, vöröslő fájdalom.
Ki gépen száll fölébe, annak térkép e táj,
s nem tudja, hol lakott itt Vörösmarty Mihály.«
Szóval míg ő, a legsötétebb korszakban sem tagadta meg hazáját, nemzetét, ezek kínjukban és jómódjukba ott köpik azt szembe, ahol csak alkalmuk nyílik rá. Értem én, hogy kevés az egymásnak osztogatott díjak privilégiuma, meg a megszámlálhatatlan felület, ahol naponta a világba kiálthatják, hogy diktatúrában élnek, ahogyan a puccos kávézók, aranyárba mért kávéi mellett is szúr és nyom már az unalmasan kényelmes, nem mellesleg jól fizető áldozati póz, de könyörgöm! Mielőtt Radnóti hazáját a szájukra veszik, legalább mosakodjanak már meg!”
Nyitókép: Facebook