Társutasok és utazóhalak

„Megjelent Mező Gábor A kultúra megszállása című könyve a Századvégnél. Az állambiztonsági levéltár és a kommunista félmúlt jól ismert kutatója ezúttal arról ír: az ÁVH magas beosztású pribékjei és más keményvonalas moszkoviták (mint Komlós János, Hárs István, Kardos György, Bors Jenő), miután átdobták őket a polgári életbe, miként foglalták el a kultúra, azon belül főként a humor és a könnyűzene világát. Majd a puhulás éveiben a komcsik által inkább támogatott, mint tűrt, jórészt nagy hatalmú pártkádercsaládból érkező fiatalok hogyan uralták el a művészéletet és mérgezték meg a rendszerváltoztatás két-három évtizedét.

Továbbá hogy a kiválasztott, helyzetbe hozott tehetségek (Hofi Géza, később Koncz Zsuzsa, Bródy János, Presser Gábor vagy Zorán) mellett miként lepték el a kultúrát (és onnan kirajzva a közéletet) az olyan fél- vagy teljesen tehetségtelen alakok, mint Gerendás Péter, Boros Lajos vagy Farkasházy Tivadar. Kiderül továbbá, hogy az átmenet korszakából ismerős »organikus közgazdászok«, köztük Princz Gábor, Kunos Péter bankárok vagy a mindig a balliberális oldal alá tercelő »független szakértők« miként fontak anyagi és erkölcsi védőhálót az átkosban kissé odakozmált »nagy művészeinknek«, akik aztán meg is hálálták a vörös segélyt, és évtizedeken át nyomasztottak minket az állandó chartázással, a barna esőkkel riogatással, miközben folyamatosan fúrták a polgári-nemzeti oldal intézményeit.

De mitől válik Mező Gábor nagyon is olvasmányos, mégis annál tényszerűbb könyve tanmesévé? Attól, hogy a társutasok és a sleppjükben sikeres karriereket építő »utazóhalak« ma is boldogan lubickolnak. Rájárnak az állami mézesbödönre, a nemzeti oldal jóvoltából megszervezett fesztiválok színpadjairól röhögnek az arcunkba, hogy hazatérve aztán rögtön el is határolódjanak tőlünk.”

Nyitókép: MTI Fotó/Nagy Lajos