Bródy János keményen megkapta a magáét, dőltek a tabuk a Kontextusban
A költő és irodalomtörténész szerint a magyarság léte most is a kultúrán múlik.
Az István, a király saját jogán érdemelte ki, hogy nemzeti rockoperánkként beszéljünk róla.
Ma negyven éve a városligeti Királydombon mutatták be Szörényi Levente és Bródy János rockoperáját, az István, a királyt.
Akkor, a kádári diktatúra utolsó évtizedében megszületett egy remekmű, amely Boldizsár Miklós drámájának feldolgozásával szólt a magyar történelem visszatérő dilemmájáról, István és Koppány útjáról.
Hogy a választás olykor fájdalmas és gyakran téves, azt azóta is érezzük újra és újra. Az elmúlt négy évtizedben mit sem kopott a mű aktualitása, és a mai napig érvényesek a dalok, a dalszövegek.
Nekem személyesen is sokat jelent ez a mű, gyerekkorom óta újra és újra meghallgatom a legendás lemezt, kívülről tudom majd minden sorát.
A politika könnyen üti rá bármire a »nemzeti« pecsétet, az István, a király saját jogán érdemelte ki, hogy nemzeti rockoperánkként beszéljünk róla.
Gratulálok a ma is köztünk lévő alkotóknak, hogy korszakalkotó művükkel ma is képesek megszólítani a magyarokat, ritkán tapasztalható egységet teremtve sokszínű, sokgondolkodású közösségünk tagjai között.
»Kard által vész mind, ki kardot ragad. Légy bölcs vezér, és űzd el az ős átkokat, Békét keress, hisz volt már elég áldozat!«”
Nyitókép: Karácsony Gergely Facebook-oldala