A kormánykritikus közbeszédben kevésszer hangzik el ez a kérdés, holott fontos lenne válaszolni rá.
„A státusztörvény megszavazása jó alkalom arra, hogy megkérdezzük: miért buknak el sorra a különböző kormánnyal kritikus csoportok tiltakozásai? A kormánykritikus közbeszédben rendkívül keveset reflektálunk erre, pedig most már igazán ideje lenne feltenni magunknak ezt a kérdést.
Jellemzően az alábbi két magyarázatot kínálják a kormánnyal kritikus, közélettel foglalkozó politikusok, újságírók, megmondóemberek és tapasztalatom szerint gyakran a hétköznapi emberek is:
A kormánnyal kritikus politikai/civil csoportosulások azért sikertelenek, mert nem végeznek kellően kiterjedt és mélyreható szervező munkát. Másképp megfogalmazva: a kitűzött célok és a csoportok szervezettsége, beágyazottsága és mozgalmi tudása köszönőviszonyban sincsenek egymással. Az az állításom tehát, hogy ezeknek a kezdeményezéseknek egy jelentős része egy jól működő jogállamban is elbukna.”
Nyitókép: Mandiner/Mártai Dávid