
Miért veszítünk mindig?
A kormánykritikus közbeszédben kevésszer hangzik el ez a kérdés, holott fontos lenne válaszolni rá.


„A státusztörvény megszavazása jó alkalom arra, hogy megkérdezzük: miért buknak el sorra a különböző kormánnyal kritikus csoportok tiltakozásai? A kormánykritikus közbeszédben rendkívül keveset reflektálunk erre, pedig most már igazán ideje lenne feltenni magunknak ezt a kérdést.
Jellemzően az alábbi két magyarázatot kínálják a kormánnyal kritikus, közélettel foglalkozó politikusok, újságírók, megmondóemberek és tapasztalatom szerint gyakran a hétköznapi emberek is:
Miközben Ön ezt olvassa, valaki máshol már kattintott erre:
A bankárok vacsorája: veszélyes csomag látott napvilágot Magyarországon, ez mindenkit érint

- A magyarok ilyenek, semmi nem érdekli őket, jó nekik ami van. »Birka nemzet vagyunk.«
- A Fidesz bedarálta a jogállamot, leuralta az államigazgatást, a gazdaságot és a sajtót, ekkora ellenszélben nem lehet nyerni.
Ebben a cikkben egy harmadik választ is szeretnék felkínálni.
A kormánnyal kritikus politikai/civil csoportosulások azért sikertelenek, mert nem végeznek kellően kiterjedt és mélyreható szervező munkát. Másképp megfogalmazva: a kitűzött célok és a csoportok szervezettsége, beágyazottsága és mozgalmi tudása köszönőviszonyban sincsenek egymással. Az az állításom tehát, hogy ezeknek a kezdeményezéseknek egy jelentős része egy jól működő jogállamban is elbukna.”
Nyitókép: Mandiner/Mártai Dávid






