Egyre többen látják, hogy Európa szenved – Schaller-Baross Ernő EP-képviselő a Mandinernek

Mennyire félelmetes és reális az Európai Bizottság javaslata a gázkészletek kvázi szétosztásáról? Mit jelent pontosan ez az elképzelés?

A szolidáris, keresztényi magatartás kiemelten fontos a szükség perceiben, amelyekben most Európa, sajnos önsorsrontó lepéseinek köszönhetően is találja magát. Ennek része az energiabiztonság közösségi szintű garantálása is. Magyarország jogszabályai lehetővé teszik, hogy ha a szomszédunkban baj van, akkor az energetikai segítséget gyorsan és hatékonyan biztosítani tudjuk. Ugyanakkor az energiahordozók beszerzése és az ellátás biztosítása végső soron tagállami felelősség, így

hanem elsősorban arról kell gondoskodnia, hogy a magyar emberek számára megteremtse a biztonságos és elérhető árú energiaellátást. Az Európai Bizottság javaslata a gázfogyasztás csökkentését illetően vészhelyzeti tervnek tekinthető, amelyet az égető szükség tett elkerülhetetlenné, hiszen az Unió már Afrikában, Latin-Amerikában és a Közel-Keleten is jelentős erőfeszítésekre kényszerül, hogy az energetikai pajzsán a saját szankciós politikája okozta, egyre inkább tátongó réseket befoltozhassa. Az európai kormányok és a Bizottság az alternatívák keresésén dolgoznak, mert ezek nélkül Európa egyes részein az ellátás biztosítása is megkérdőjelezhető válna.

Így fordulhat elő, hogy Ursula von der Leyen bizottsági elnök kénytelen Azerbajdzsánba utazni.

Valóban, az EB többek között Azerbajdzsánból 2027-ig évente kétszer annyi, összesen évente 20 milliárd köbméter földgázt vásárol majd. Emelett is jelentős mennyiségű gázt kényszerülünk megspórolni, hiszen ha a válsághelyzetet Európa el akarja kerülni, akkor raktározásra, a tározók feltöltésére van szükség. A háborús helyzetben egyébként valóban felpörgött az uniós intézmények kereskedelmi és energiadiplomáciája. A Déli Gázfolyosó kulcsszerepet játszik az EU földgázellátásának diverzifikálásában, különösen a délkelet-európai országok esetében. Sokatmondó, hogy

és összemosták Magyarországot az azeri vesztegetési alap ügyével az Európai Parlament határozatában, most azonban az EU-Azerbajdzsán közötti gázalku kapcsán senki sem emlegeti ezeket.

Összességében egyébként elfogadható a legújabb bizottsági terv?

Szögezzük le: először mindenkinek a saját országáról kell gondoskodnia, aztán beszélhetünk szolidáris európai lépésekről. Ami a Bizottság vészhelyzeti-javaslatát illeti, azt egyértelműen nehézségek szülték, ám fontos, hogy a javaslat maga ne szüljön további nehézségeket. A tervezet, amely a tagországokat ajánlással látja el, önmagában nem elvetendő, ugyanakkor szerepel benne számos, a tagállami hatásköröket súlyosan csorbító intézkedés is. Ilyen például a legalább két tagállam kérésére kihirdetésre kerülő uniós veszélyhelyzet, amelyben a Bizottság kötelezhetné a tagállamokat, hogy 10-15 százalékkal csökkentsék a gázfogyasztásukat. Ezt pedig az Európai Tanácsban minősített többséggel, vagyis ismét a tagállamoknak járó vétójog semmibevételével érnék el. Ilyen jellegű javaslatokat, amelyekben az unió a válság közepén is a gyarmattartó testtartását kívánja a saját tagállamival szemben felvenni, nem fogunk támogatni.

Mi egyébként a szankciós politika eddigi mérlege, várható-e folytatás?

A szankciós politikával Európa olyan aknára lépett, amit saját maga telepített. Az orosz piac egyszerű akklimatizálódásként éli meg az EU szankcióit. Josep Borell főképviselő úr szerint a szankciók vitathatatlanul hatásosak, csak ezeknek a látható eredménye időbe telik. Nos világos, hogy ami nem telik időbe és máris látható, hogy ha működnek is a szankciók, azok a legerősebb európai nemzetgazdaságokat is kegyelmet nem ismerően kivégzik. A szankciókkal láthatóan nem a békét segítjük elő, hanem magunk fonjuk meg a kötelet a nyakunk köré. Az intézkedések miatt az áram ára ötszörösére, a gázé hatszorosára emelkedett, miközben az uniós logika az, hogy a háború lerövidíthető, ha majd a kényszerintézkedések miatt Oroszország meggyengül. Amennyiben ez valós siker lenne, már konkrét, a béke irányába mutató lépésekről lehetne beszélni, ehhez képest a konfliktus elhúzódik. Olyan országok is vannak, ahol az ellátásbiztonság veszélyeztetett, és az energiahordozók behozatalának kiszélesítése nélkül, a szankciók mellékhatásaival a nyakukban hideg télre kell készülniük. Magyarországon mindezek ellenére is biztosított az ellátás, ezt azonban nem uniós lepéseknek, hanem bilaterális politikánk sikereinek köszönhetjük.

az energia-árak és a megélhetés költségei nőnek, az emberek pedig nyögik a saját magunkra kirótt terheket. El kell távolodnunk attól az irracionális és egyre inkább fenntarthatatlan állásponttól, amely húsbavágó nehézségekkel sújtja az uniós polgárokat és tennünk kell azért, hogy továbbra se mi fizessük meg a háború árát.

Biztosan életbe lép egyáltalán novemberben az orosz olajembargó? Felkészült Európa a változásra?

Látható, hogy a nyersanyag erőfölényt jelent. A háború kezdete óta az eddigi erős, keleti függőség megmutatta, hogy az európai energiapolitika felépítménye hol sebezhető. Erre a tagországok is igyekeznek reagálni. Németország mérlegeli az eddigi politikájával gyökeresen ellentétesen a jelenleg az országban működő három atomerőmű üzemidejének meghosszabbítását, valamint úszó cseppfolyósgáz-terminálokat is működésbe helyeznek, ezzel enyhítve az energiaválságot. De ahhoz, hogy bármely energetikai diverzitást célzó törekvés sikerrel járjon időre van szükség. Ha a kötelet úgy vágjuk el, hogy közben nincs mibe megkapaszkodnunk, Európa a mélybe zuhan. Magyarország ezért sem támogatta az orosz olajjal szembeni embargót, ugyanakkor a nemrég kihirdetett energia-vészhelyzet igyekszik az említett kapaszkodókat megteremteni. Magyarországon az ellátásbiztonságot az embargó dacára garantálják szerződések és a magabiztos kormányzati fellépés Brüsszelben, de a jelen helyzetben minden követ megmozgató, többfókuszú energetikai megközelítésre van szükség. Ezért növeljük a hazai lignit- és a földgázkitermelést, ezért helyezzük újra üzembe a mátrai hőerőművet, ezért hosszabbítjuk meg a paksi atomerőmű üzemidejét és ezért korlátozzuk a nyersanyagok exportját. Magyarország felkészül a merőben új helyzetekre, és ha Európa többi országa is úgy dönt, hogy nekik is a saját polgáraik az elsők, nagyobb nyugalommal vághatunk neki közösen a következő időszaknak. 

Mennyire egységes az európai parlament az orosz-ukrán háborúval kapcsolatos lépések tekintetében?

Az Európai Parlament a Bizottság munkáját kiemelt figyelemmel kíséri, hiszen nehéz időket élünk, így a nehéz döntések meghozatala különös körültekintést igényel. Ami az orosz-ukrán háborúval kapcsolatos szankciók kérdését illeti, a Parlament megosztottsága egyre nyilvánvalóbb. Kezdenek európai tagállamok és velük együtt azok képviselői is felébredni abból az illuzórikus álomból, amelyben eddig pihentek, és a szemüket kinyitva látják, hogy Európa szenved. Az Európai Néppárt, a Szociáldemokraták, a Renew és a Zöldek frakciója egységesen kiállnak minden, a Bizottság által javasolt lépés mellett, fájjon az bármennyire is Európának. Az EP jobboldali, konzervatív politikát képviselő szárnyának tagjai azonban reálisabban látják ezt a helyzetet, és szót is emelnek a józan ész pártján, de ahogy a német szociáldemokrata kormánypárt főtitkára, Kevin Kühnert is kijelentette:

Bízzunk benne, az Európai Parlamentben is ráébrednek a képviselők, hogy ha nem tesznek semmit az igenlő szemlélődésen kívül, maguk segítenek a Bizottságnak gazdasági szempontból megfojtani Európát.

Akad azonban komolyabb konfliktus is a két testület között. Van-e esélye annak, hogy az EP „visszahívja” az Európai Bizottságot a Lengyelországnak kifizetendő támogatások miatt?

A Bizottság visszahívása egy ilyen válságos időszakban különösen is meggondolatlanság lenne. Bízzunk benne, hogy erre nem kerülhet sor. Lengyelországnak pedig, ahogy Magyarországnak is, járnak az uniós források, amelyeket most végre, hosszú tárgyalássorozatok eredményeképp megkaphatnak. Így az Európai Parlament állásfoglalások fátyla mögé bujtatott hisztériakeltése újfent alaptalan.

Milyen, a jogállamisággal kapcsolatos eljárások vannak jelenleg folyamatban Magyarország ellen, s mik a következő lépések? Mi a véleménye a legújabb, formálódó jogállamisági jelentésről?

Számos jogállamisági eljárás van, amik között egyébként a legtöbb esetben átfedések is vannak, nehéz kiigazodni a különböző instrumentumok között. Viszonylag új eszköznek tekinthető a jogállamisági jelentés, amelyet a jogállamisági nyomon követési eljárás keretében múlt héten mutatott be a Bizottság. Ez a jelentés a korábbi évekhez hasonlóan bizonytalan kimutatásokra, elfogult szervezetektől származó véleményekre és az abból fakadó előítéletekre alapoz. Az úgynevezett jogállamisági kondícionalitás, vagy más néven feltételességi eljárás hivatalosan áprilisban indult el hazánkkal szemben, és néhány héttel ezelőtt küldte meg részletes válaszát a kormány a kifogásokra.

amelynek keretében ideológiai érdekeit igyekszik érvényesíteni az EU.

Pontosan hogyan?

A jogállamisági alapelvek összekapcsolása az uniós költségvetési forrásokkal eleve ellentétben áll a szerződések eredeti jogállamisággal kapcsolatos szándékaival. S míg ezen a téren zajlanak a remélhetőleg uniós részről is konstruktív tárgyalások, az Európai Parlament is előállt egy újabb jogállamisági dokumentummal: ahelyett, hogy háborús helyzetben a tagállamok egységét és gazdasági stabilitását sürgetné, a hazánknak járó uniós források megvonását követeli. Ez a LIBE-bizottság múlt héten elfogadott jelentése a magyar jogállamisággal kapcsolatban, ami nem más, mint az európai baloldal szokásos narratívája: tények helyett véleményeket tartalmaz, lezárt ügyeket vesz elő, miközben semmilyen konkrét jogsértést sem támaszt alá. Fontos azonban, hogy a baloldali akcióval szemben van jobboldali ellenállás az európai színtéren is: konzervatív politikai összefogás formálódott a Parlamentben, a több tagállamból származó jobboldali képviselők különvéleményükben kihangsúlyozták, ez a szöveg nem tények alapján, hanem ideológiai okokból támadja Magyarországot és annak kereszténydemokrata kormányát. S hogy teljes legyen a kép: míg a mostani kihívásokkal teli helyzetben bőven lenne mivel foglalkoznia az Európai Uniónak, tovább folytatódik a lassan négy éve húzódó 7. cikk szerinti eljárás is a Tanács előtt.

Van-e reális esély arra, hogy megszűnik a vétó intézménye az uniós döntéshozatalban?

A vétó teljes felszámolásához az uniós alapszerződések módosítása szükséges. Ez jelenleg több okból sem racionális. Az uniós alapszerződések bármilyen módosítása konszenzust igényel az unióban résztvevő országok teljes köre részéről. Az EU jövője konferencia kapcsán nemrégiben tizenhárom tagállam kormánya (Dánia, Észtország, Finnország, Lettország, Litvánia, Szlovénia, Svédország, Bulgária, Csehország, Horvátország, Lengyelország, Románia és Málta) jelezte, hogy nem támogatja a megfontolatlan és idő előtti kísérleteket a Szerződés megváltoztatására irányuló folyamat elindítására. Emiatt

Alkalmazhatják az úgynevezett áthidaló záradékot a külügyi vétótól való eltérésre, de ezt a szabályt csak nagyon szűk körben és indokolt esetben engedik alkalmazni a Szerződése, hiszen ez voltaképpen egy egyszerűsített szerződésmódosítás. Lehetséges az úgynevezett megerősített együttműködés keretében is bevezetni bizonyos intézkedéseket, de ebben az esetben azoknak csak a résztvevő tagállamokra van hatása. A külpolitikai vétó felszámolásának egyik potenciális eszköze lehet az Európai Bizottság tavaly decemberi javaslata, amely azokkal a gazdasági kényszerítő intézkedésekkel szemben sürget fellépést, amelyeket bizonyos esetekben a nem uniós országok az EU-val szemben alkalmaznak vagy alkalmazni próbálnak. Ilyenek például a nyíltan kényszerítő piacvédelmi eszközök bevetése az EU-val szemben vagy az uniós termékek bojkottálása. A javaslat kulcsa, hogy a Szerződések szerint az Unió a közös kereskedelempolitika területén kizárólagos hatáskörrel rendelkezik és az új rendelet pedig gyakorlatilag ennek a közös politikának a körét lenne hivatott kibővíteni, hogy beleférjenek a külügyi intézkedések is, vagy akár energiapolitika. 

Mi a helyzet az India és az EU közötti szabadkereskedelmi egyezménnyel, van-e értelme és jövője?

Magyarország érdeke a nyitott világkereskedelem, a szabadkereskedelem. A jelenlegi geopolitikai helyzetben India fontos szerepet játszik. Az EU és India közötti szabadkereskedelmi tárgyalások, amelyek az EU és India közötti jelentős – még jórészt kihasználatlan – kereskedelmi és befektetési potenciálját hivatottak kiaknázni, hivatalosan is újra kezdődtek június 17-én. Az EU és India már most is jelentős kereskedelmi partnerek, évi 120 milliárd eurós kereskedelmi forgalommal. Az Európai Unió India számára a harmadik, India pedig az EU tizedik legfontosabb kereskedelmi partnere, azonban ez a forgalom 2021-ben az EU kereskedelmének éppen, hogy valamivel több mint két százalékát tette ki, ami nagy kiaknázatlan potenciálra utal. A kormány által indított befektetés-ösztönzési rendszerben számos indiai befektetőhöz köthető projekt nyert el támogatást, ami többezer munkahelyet jelentett a magyar gazdaság számára.

Nem beszélve arról, hogy az orosz-ukrán fegyveres konfliktus egyik fontos következménye, hogy mielőbb és kellő hatékonyság mellett kell átalakítani a Keleten és Nyugaton átívelő ellátási láncokat. A szabadkereskedelmi megállapodások költségcsökkentést és versenyképesség-javulást eredményezhetnek az európai vállalatok számára, ami a jelen helyzetben létfontosságú Magyarország és az egész Európai Unió gazdaságára nézve. 

Fotók: Mátrai Dávid, Nyitókép: Az Európai Parlament képviselői a gáz- és atomenergia-ágazatokról szavaznak a strasbourgi ülésteremben 2022. július 6-án (MTI/EPA/Julien Warnand)