Az ellenzéktől válasz helyett csak támadások érkeztek – Gattyán György a Mandinernek

Egy minapi Facebook-videóban arról beszélt, hogy érezhetően áll össze egy tömeg a Megoldás Mozgalom mögött. Felmérések vagy személyes benyomás alapján mondja ezt?

Mindkettő. Amikor felmerült a párttá alakulás gondolata, már egy százalékra mérték a mozgalmat, illetve ehhez hozzá lehet venni három-négy százalékot, akik „talán” támogatnának bennünket. Az országjárás során a megszólítottak mintegy nyolcvan százaléka pozitívan viszonyul hozzánk. Egyértelmű: most már országos a pártunk ismertsége, a bővülés pedig folyamatos.

Alig több mint egy hónapja alakultak egyáltalán párttá. Miért?

Az alapgondolat ugyebár az volt, hogy tenni kellene valamit Magyarországért, hiszen a digitalizáció tekintetében sereghajtók vagyunk Európában. Nyilván vannak pozitív lépések is, ám egy általános szemléletmódbeli változásra lenne szükség, különben végleg leszakadunk a jövőnket alapvetően befolyásoló területen. Erre született egy programunk, ami mögé egy vállalkozást is alapítottunk. Aztán kezdett az egész politikai felhangot kapni, s arra jutottunk, vágjunk bele.

A kormánynak voltak üdvözlendő intézkedései, de alapvetően nem értek egyet a politikájával. Főleg azzal nem, ahogy a pénzek mozognak.

Akkor miért nem állt a hatpárti ellenzék mellé?

Nekik is vannak jó törekvéseik, de nem tetszett, ahogy összeálltak, és egyes pártokkal sem értek egyet közülük. Ezzel nem vagyok egyedül, sőt. Realizáltuk, hogy van nagyjából kétmillió ember, aki nem akar, vagy még soha nem is ment el voksolni. Értük állunk ki.

Szinte az utolsó pillanatban. Nem lett volna mégis egyszerűbb a mozgalom elképzeléseivel valamelyik oldalnál képviseletért házalni? Ráadásul ott van a Magyar Kétfarkú Kutya Párt és a Mi Hazánk is mint a hatpárti összefogáson kívüli alternatíva.

Szakmailag bármelyik ellenzéki formációval együttműködnénk, ezt nyílt levélben is tisztáztuk. Sőt: bárkivel leültünk volna tárgyalni, aki nyitott a gondolatiságunkra. Ehhez képest semmilyen hivatalos választ nem kaptunk, csak támadásokat. Pedig lehetnének közös pontok, például annak kifogásolása, hogy a magyar állam ma százmilliárdos nagyságrendben költ kommunikációra, míg a legnagyobb hazai cégek ennek a tizedét szánják ilyen célra. Ez a túlköltekezés tarthatatlan. Őszintén nem értem, miért nem érkezett reakció, ám tudomásul vesszük. Ezek szerint mégis mások az elképzeléseink, így önállóan folytatjuk a munkánkat. Aztán majd meglátjuk, miről tudunk egyeztetni a választási eredmény tükrében.

Ezek szerint koalícióképes a Megoldás Mozgalom. Milyen irányba?

A legfontosabb kikötésünk az, hogy biztosítékot várunk el a programunk megvalósítására. Ha ez megvan, bármelyik nagyobb politikai tömbbel nyitottak vagyunk az együttműködésre.

Nekünk nincs szükségünk hatalomra vagy pénzügyi lehetőségekre, tényleg azt szeretnénk, hogy Magyarország elinduljon egy változás irányába.

Márki-Zay Péter és sokan mások is egészen másként értelmezik a helyzetet. Szerintük az előválasztás meghatározta, pontosan kik az Orbán-kormány kihívói, s mindenki, aki rajtuk kívül indul, a kormányváltás esélyeit csökkenti, vagyis a jelenlegi kurzus hatalomban tartását segíti. Van benne logika. Ehhez mit szól?

Nem értek egyet ezzel az értelmezéssel. Többször tisztáztuk: mi kormányváltásra törekszünk. Nem mehetnek így tovább a dolgok Magyarországon! Csak ismételni tudom magamat: elsősorban azoknak kínálunk alternatívát, akik soha nem szavaztak, s ezért az egyesült ellenzékre sem adnák le a voksukat. Aki támogatja a baloldalt, tegye, mi csak azt szeretnénk, hogy legyen képviselete a párt nélkül maradt millióknak is. Őket akarjuk elérni, megszólítani, meggyőzni. Hiszen az ő, illetve a gyermekeik jövőjéről is szól ez a választás.

Viszont az ellenzéki pártok azzal győzködik az érintetteket, hogy ne szavazzanak Gattyán Györgyre, mert neki üzleti érdekeltségei vannak a kormányzati körökkel, s igazából a Fidesznek tesz szívességet azzal, hogy indul.

Változatlanul azt tudom csak mondani erre, hogy aki bizonytalan, ne szavazzon ránk. De akinek nem tetszenek egyes pártok vagy politikusok, akár egyéni jelöltek az összefogásból, nyugodtan válasszon minket. Legyen ő is egy a kétmillióból! Fontos, hogy mi tényleg a civil közegből érkezünk, s ilyen háttérrel szeretnénk létrehozni a szolgáltató állam modelljét.

Egyre több jelöltjüket jelenti be. Tényleg mondjuk VV Tommyboy lehet alkalmas az említett célok elérésére?

A miheztartás végett: bár eddig nem így ismerték, őt Könyves Tamásnak hívják, és egy új életszakaszába érkezett. Nem ő az egyetlen. Minden nap aktívan kommunikál a mozgalmunk operatív részével, komolyan veszi a feladatát. Jó jelölt lesz.

Détári Lajos, Janicsák István, Hermann Henrik – ők is? Szándékos, hogy a politikán kívül ismertséget szerzett jelölteket állítanak?

Mérsékelt, szabadelvű erőként nyitottak vagyunk mindenkire, aki változást akar. Egy képviselőnél a politikai tapasztalatnál is fontosabb, ha szoros kapcsolata van a környezetével, ha úgy tetszik, a nagyközönséggel. Vagyis elérhető.

Akkor az ismertség kvázi feltétel?

Dehogy, legfeljebb előny.

És hogy zajlik a jelöltek kiválasztása? Önök keresik meg az érintetteket, vagy fordítva? Az Inforádiónak azt mondta, a szükséges százhatnál jóval nagyobb a „merítés”.

Vegyes. Nagyon gyorsan fejlődünk, ezres nagyságrendben vannak már szimpatizánsaink, aktivistáink, tőlük is kapunk ötleteket. Valóban, jóval több a potenciális jelölt, mint amennyi a listaállításhoz kell, ám vannak elvárásaink is, fontos az átláthatóság és a munkabírás. Hiába jó egy életrajz vagy előélet, nem elég napi pár órányi kampányolás.

A riválisok jelöltjei már régóta ismertek, egyrészt az előválasztás nyomán, de a kormányoldal is starthoz állította már az embereit a körzetekben. Ledolgozható ez néhány hét alatt?

Kérdés, hogy egy ilyen tragikus tizenkét évnyi kormányzás után valóban előny-e egy jelöltnél, ha fideszes. Az Európai Unióból érkezett egy csomó támogatás, vettek fel hiteleket, rengeteg a jó szakember, mégsem oldották meg az egészségügy vagy az oktatás problémáit. Éppen ellenkezőleg! Én biztosan nem szavaznék arra az egyéni jelöltre, akinek a pártja tizenkét éve hiteget azzal, hogy lesz fűtés az óvodában, megfizetik a pedagógusokat és az ápolókat. Hasonló a helyzet a 2010 előtti korszakban érintett politikusokkal. Tehát inkább előny, hogy új, dinamikus erőként szállunk ringbe, és valós megoldási javaslataink vannak.

Egyetlen kérdés még a jelöltekről: tisztázták Janicsák úrral, miért támogatta még az előválasztás időszakában a később látványosan elbukó MSZP-s Tóth Csabát?

Sokan hittek bizonyos ígéretekben, ám az ellenzék belső egyeztetésein ezek olykor megsérülnek, így teljesíthetetlenek lesznek. Alighanem lesznek még csalódások egyes közös ellenzéki jelöltekkel kapcsolatban, ezt majd meglátjuk a következő hetekben.

Majd a választók döntenek.

Szoros határidők vannak. Érdemes még belevágni? Mindennel meglesznek időben?

Igen, az a célunk, hogy mind a 106 körzetben állítsunk jelölteket, az utolsó simításoknál tartunk, szombaton indulunk. Úgy vélem, az ajánlószelvények összegyűjtésével sem lesz probléma.

Ön lesz a listavezető? Ha megugorják a küszöböt, beülne a parlamentbe?

Igen. A második kérdést azonban korainak tartom. Tenni kell Magyarországért, az eredményt egyelőre felesleges latolgatni. Nekünk a társadalmi céljaink megvalósítása a legfontosabb, így más dimenzióban gondolkodunk, mint a többi párt. Nincs B tervünk. Egyébként a Megoldás Mozgalom már most egy győztes párt.

Nahát! Hogyhogy?

A digitalizáció fókuszba állítását már elértük, hiszen mind a kormány, mind az ellenzék kénytelen volt elkezdeni komolyabban foglalkozni ezzel a témával. Vagyis a feladatunkat elvégeztük. Szintén nagy hangsúlyt fektetünk a közbeszéd megtisztítására, amiben ugyancsak értünk már el eredményeket. Elsősorban tehát nem a százalékok alapján mérjük a sikerünket, ebből fakadóan az esetleges frakcióalakítási kérdések is legfeljebb másodlagosak.

Ezen dolgozunk, de mindenkire, így a többi pártra is szükség van egy új korszakhoz.

Hogy áll a program? A digitalizáció mellett az önálló egészségügyi minisztérium gondolata is megjelent a felületeiken, ami egyezik az ellenzéki elképzelésekkel.

Természetes, hogy vannak közös pontok, akár a kormánnyal is. Ezzel nincs semmi probléma. Azzal annál inkább, hogy az ellenzék ma mindenre azt mondja, hogy nem. Nem a „fékek és ellensúlyok” frázisát kellene állandóan dobálni, a teljes ellenállás ugyanis kevés. Ez nem üzenet. Hiteles programra és megvalósítható elképzelésekre van szükség. Ami az egészségügyet illeti: bűn, hogy az elmúlt évtizedekben, 2010 előtt és után sem születtek megoldások – nyilván azért, mert

Nekünk ezzel szemben ez a prioritás.

Ehhez források is kellenek. A kommunikációs költést már említette, ám abból aligha lehet érdemben fejleszteni egy ekkora ágazatot. Honnan venne el?

Igen jelentős összegről van szó. Ahelyett, hogy mindenhova kirakjuk, „Magyarország előre megy, nem hátra”, inkább rendbe kellene tenni a szakrendelőket. Ez ilyen egyszerű. Ha a politika nem a hatalom megtartására, hanem egy hatékonyan működő, valódi szolgáltató állam kialakítására törekedne, látványos eredményeket lehetne elérni. Minden olyan költést meg kellene vágni, ami nem az emberek jólétéről szól. Az Orbán-kabinet jelenleg Európa legdrágábban működő kormánya, egyfajta hűbérúri rendszer szerint folynak el a pénzek, de a közbeszerzéseken is bőven tudnánk még spórolni. Nem is beszélve arról, hogy a digitalizációval is lehetne forrásokat megmenteni, amire például Észtországban már húsz évvel ezelőtt rájöttek.

Azért az adóbevallások, a kormányhivatali ügyintézés, de az oktatás és az egészségügy területén is komoly eredmények születtek a digitalizáció tekintetében.

Valóban, ám jócskán születtek látszatintézkedések is. Nem mindig a társadalom digitalizációs fejlettségét erősítették ezekkel a lépésekkel.

Ön is szorgalmazna egy miniszterelnök-jelölti vitát, mint Márki-Zay Péter, aki Orbán Viktort hívta ki?

Fontosnak tartom a pártközi egyeztetések műfaját, de szerintem egy adott formáció nevében nem egyetlen embernek kéne megnyilvánulnia, adott esetben vitatkoznia. Ahogy az sem életszerű, hogy valaki néhány percen belül kénytelen egy ilyen szituációban komplex megoldásokkal előállni. Nem jó, ha a pártokat, mozgalmakat csak a tetejükön ülőkkel azonosítjuk.

Ami a kormányfőjelölti vitát illeti, azért nem támogatom ezt a műfajt, mert nem az a lényeg, hogy egy ember, a vezető mennyire tudja előadni magát, hanem hogy a közösség együtt mire képes. Ez a közösségi politika.

Említette a közbeszéd eldurvulását. Sokak szerint annak éppen az az egyik oka, hogy a digitalizáció révén felerősödött a közösségi média, illetve az internet szerepe. Ön részben a streaming szolgáltatások fejlesztésével kereste a vagyonát. Mit gondol erről?

A digitalizáció és a közösségi média eszközök, ahogy a toll is az. Valamennyit lehet jóra és rosszra is használni. Nem az eszközt, legfeljebb azt lehet minősíteni, aki és ahogyan használja. A közösségi média olyan létező emberi viselkedéseket tesz láthatóvá, emel fel, amiket eddig esetleg nem ismertünk. Az állam feladata az lenne, hogy a szabályokat és a lehetőségeket meghatározza, a fiatalabb generációk számára ismertesse.

Nem adta fel az üzleti pályát, de élvezi a politikusi szerepkört?

Mint mindennek, ennek is van jó és rossz oldala. Azt annyira nyilván nem élvezem, amikor egyesek előítéletességből vagy más megfontolásból sarat dobálnak ránk. De kezeljük.

Korábban céges ügyei, állítólagos adótartózása miatt is elővették a nyilvánosságban, ám nem találtam nyomát, hogy reagált volna ezekre a fejleményekre. Ez tudatos volt?

Igen, feleslegesen kár nyilatkozni. Sohasem a negatív megjegyzésekkel vagy a vádaskodással foglalkoztunk, hanem végeztük a munkánkat. Ahogy most is. A politikában, az ország vezetésében is ebbe az irányba kellene fordulni. Előrébb jutnánk.

Fotók: Földházi Árpád