Állatkínzás miatt indult eljárás a három kölyökkutyát megölő férfi ellen

És mindeközben az abortusz emberi jog. Borzalmas dolog egy (-2-3) kiskutyát, kismacskát elpaterolni, de van, amikor muszáj, mert nem kell senkinek. Alapvető különbség van aközött, hogy valaki a szadista vágyait éli ki ebben - akkor legyen büntetendő -, vagy kényszerűségből teszi. Ez utóbbit tettem meg már én is, borzalmas volt, szinte rosszul voltam tőle.

Állatbarát létemre ( a mostani kutyám menhelyről van), úgy érzem, az állatvédők egy ideje elvesztették a mértéket. Rengeteg kutya éli le az egész életét a menhelyen, kennelben. Sok közülük idős/ nagytestű/ bull típusú, senkinek sem kellenek. Amikor a kutya miatt többször is ott jártam, többnyire arra gondoltam, jobban járnának, ha elaltatnák őket inkább. A nem kívánt szaporulattól idejekorán megszabadulni kegyetlenségnek tűnik, de ha valaki nem tud/akar gondoskodni róluk, akkor a maga részéről megoldja a problémát (lelke rajta). A menhelyek egyébként mostanában tele vannak, kevés tud új állatokat fogadni, ha meg valaki csak otthagyja nekik az éj leple alatt, azt nagyon nem szokták szeretni. Egyszóval nemigen lehet egy alom kiskutyától vagy macskától "szépen" megszabadulni.

Évezredek óta ez ment. A pásztorok vajon hogyan válogatták ki a jó pásztorkutyákat? Elárulom, hogy így. Elfajzott idióta társadalom, amelyik az állatokat emberi szintre emeli. De természetesen az abortusz az mehet. És közben üvöltve követelik az "állatkínzó" felakasztását. Köpök az ilyenre.

Az állati lélek azért születik ebbe a világba, mert az embertől tanulhat. Ízeket, tapasztalatokat, tanulságokat, tudást szerezhet. Ami a maga szintjén újat, továbblépést jelent. Amit az embertől megkaphat. Ezt a tapasztalatot kell megadnunk nekik, amiért ide jöttek és mellénk szegődtek. Azért jöttek, hogy tanuljanak tőlünk és ezáltal mi is tanuljunk. A felelősségünk az élet felemelésében ez. Át kell adnunk a tudásunk. Ezért tartunk állatot. Mert neki erre van szüksége. Hogy megvédjük és tanítsuk. Így tanítanak minket is azok, akik fölöttünk állnak. Ahogy látják, hogy miként bánunk az alattunk állókkal.