A liba csontját jóslásra használták: ha a csont barna és rövid, akkor sáros lesz a tél, ha viszont hosszú és fehér, akkor havas. Az aznapi időjárásból is jósoltak „Ha Márton fehér lovon jön, enyhe tél, ha barnán, kemény tél várható”. Egy másik mondás szerint „Márton napján, ha a lúd jégen jár, akkor karácsonykor vízben poroszkál”.
Az elmaradhatatlan Márton-napi bor
A bor sem maradhatott ki a népi jóslásokból: „A bornak szent Márton a bírája” – szokták mondani. Ezt lehet úgy is érteni, hogy ilyenkor már iható az újbor, más jelentése szerint az őszi időjárás dönti el, hogy milyen lesz az idei bor.
Szent Márton vesszője
Egy régi szokás szerint ezen a napon a pásztorok többágú vesszőt adta ajándékba a gazdáknak, ha az megfizette a bélésadót vagy rétespénzt. Ez volt a Szent Márton vesszője, ami mellé köszöntőt is mondtak. Úgy tartották, ahány ága van a vesszőnek, annyit fial a disznó, és tavasszal ezzel hajtották ki az állatokat. A Kalotaszegi falvakban Márton napi bált rendeztek a jószág behajtás alkalmából. Dunaszerdahelyen pedig híres volt a Márton napi vásár. Egyes vidékeken az a szokás járta, hogy Márton hetében sem mosni, sem szárogatni nem szabad, mert különben marhavész lesz. Egy magyar hiedelem szerint, aki Márton éjszakán álmodik, az boldog lesz, viszont aki spicces lesz a bortól ezen a napon, az a következő évben megmenekül a gyomorfájástól és fejfájástól. A hagyományos Márton napi lúdpecsenyés lakoma végén már kiforrott újborral szokás koccintani – ezt nevezzük Márton poharának.