Az európai civilizáció megmaradása a tét – Szájer József a Mandinernek

Elegem van az európai politikából – nyilatkozta tavaly ősszel a Mandinernek. Mégis folytatja, újra ott van az EP-listán. Mi hozta vissza a kedvét?

A véleményem nem változott. Ha valaki ránéz az európai politikára, láthatja miért mondtam, hogy elegem lett belőle. Nem tudok viszont menekülni ettől a feladattól, hiszen olyan óriási változások előtt áll az európai politika, hogy a saját politikai közösségem cserbenhagyásának minősülne, ha kiszállnék ebből a meccsből. Van az emberben felelősségérzet. A Fideszben azt megtanultuk, hogy a saját vágyainkat gyakran alá kell rendelnünk a közös érdekének. Fájó szívvel elfogadtam, mert

Az elmúlt hónapokban izgalmasabbá is vált az európai politika. Az a tizenöt év, amelyet ledolgoztam az Európai Parlamentben, nem csak rengeteg munkát, hanem sok tapasztalatot is jelent, ami segíthet abban, hogy a Fidesz a választás után megtalálja azt a helyet, ahol a legjobban tudja érvényesíteni Magyarország nemzeti érdekeit. Ebben tudok sokat segíteni a tapasztalatommal.

A Sargentini-szavazáson történtek ellenére a Fidesznek a Néppártban kell maradnia – mondta tavaly ősszel. Most is ezt gondolja?

Továbbra is azt mondom, hogy az európai politika egyik kulcspártja az Európai Néppárt. Ha a Fidesz azt szeretné, hogy az általunk vallott, erős identitásra, nemzetekre és bevándorlásellenességre épülő politika sikerre jusson az egész Unióban, akkor ehhez az Európai Néppárt kulcsfontosságú. Ha már eddig kihúztuk, hiba volna az utolsó pillanatban feladni a harcot. Azért küzdöttünk, hogy egyik oldalról se kerüljön sor egyoldalú szakításra ebben a viszonyban, hiszen itt van az EP-választás. A választás át fogja rendezni nem csupán az európai erőviszonyokat, de a Néppárton belüli helyzetet is. Nem kizárólag a mérete fog változni a Néppártnak, sajnos inkább csökkenni fog, de az összetételében olyan elmozdulások lehetnek, amelyek számunkra kedvezőek.

A skandinávok és a Benelux államok pártjai meggyengülnek?

Már most is nagyon gyengék azok a pártok, amelyek fújni akarják a passzátszelet, és meg akarják mondani a sikeres, nagy pártoknak, hogyan kell sikeresnek lenni, miközben ők maguk gyengén szerepelnek az otthoni választásaikon. De a nagyobb pártokon belül is számítok átrendeződésre. A francia testvérpártban például jelentős jobbratolódás zajlott le a migráció elutasításának és a keresztény értékrendnek a nyilvános felvállalásával. Ugyanezt látjuk a spanyol néppártban is, remélem a legutóbbi választási kudarc alapján nem vonnak le rossz következtetéseket.

Ehhez képest Orbán alkalmatlannak nevezte az EPP csúcsjelöltjét, a korábbi szövetségest, Manfred Webert. Ezt sokan úgy értelmezik, hogy a Néppártból való kilépés politikai előkészítése zajlik most.

Arról, hol folytatjuk, majd a választást követően, az eredmények ismeretében születik döntés. A miniszterelnök kijelentését én nem így értékelem. Orbán Viktor konkrétan elmondta, miért nem támogatjuk Webert. Sokat beszéltek az elmúlt hónapokban a Néppárton belül a vörös vonalakról. Azt gondolom, hogy

A magyar választópolgárokat nem lehet sértegetni, olyat nem lehet mondani, hogy akkor sem kellene a szavazatunk, ha egyébként ő ezekre rászorulna. A magyar polgárok szemében és a saját pártunkban is világossá kell tennünk, nekünk is vannak vörös vonalaink. Ezekért a kijelentésekért elnézést kell kérni, a magyar választókat pedig meg kell követni.

Egy éve még Orbán Viktor és a Fidesz mellett kampányolt Weber. Most már arról beszél, hogy Orbán Viktor alatt rossz irányba tart Magyarország. Mi történt Weberrel?

Weber nem tájékozatlan ember, maga is ismeri a magyarországi helyzetet. Ő nem olyan nyugat-európai politikus, aki csak az újságokból tájékozódik, közvetlenül megkapja azokat az információkat, amelyek Magyarország szempontjából fontosak. A helyzet viszont az, hogy a nyugat-európai nyilvánosság olyan hangulatot teremtett, hogy a Fidesz melletti kiállás, még ha az az igazság melletti kiállás is, negatív következményeket von maga után. Weber levonta a következtetést, mivel nem akar folyamatosan védekezni amiatt, amit mi Magyarországon csinálunk, inkább kritikus lett hazánkkal szemben. Ez Weber részéről egy médiapolitikai döntés volt, nem akart ezekbe a vitákba belemenni, így most azt látjuk, hogy Timmermans oldalán szid bennünket. Az ő változása hozta magával azt, hogy a mi hozzáállásunk is változzon az ő személye, támogatása kapcsán. De ez a viszony még nem reparálhatatlan.

Már a Politico is Weber lehetséges bukását valószínűsíti. Weber helyett lenne olyan néppárti politikus, akit támogatnának?

Világos az iránytűnk. Bevándorlásellenes politikust szeretnénk látni minden uniós intézmény élén. Manfred Weber radikálisan bevándorlásellenes politikus volt. Sajnos múlt időben kell fogalmazzunk, csak volt.

A francia Barnier? 2014-ben Orbán őt favorizálta Juncker helyett.

Barnier nem indult csúcsjelöltként, de ő egy nagyon respektált politikus. Ha már felhozta a nevét, vizionálhatunk egy nagy francia-német vitát is ebben az ügyben. Nagyon zavaros, bonyolult helyzet alakulhat ki a választásokat követően.

Az EPP az Európai Parlament legnagyobb, legbefolyásosabb pártcsaládja. Ha ebből kikerül a Fidesz, akkor az egyik legfőbb döntéshozó fórumból kerül ki. Nem túl nagy veszteség ez a Fidesz, Orbán Viktor, valamint Magyarország számára?

Ez a jelenlegi status quo leírása. Viszont éppen választás következik, amely át fogja rajzolni az erőviszonyokat. Mint mondtam, az iránytűnk az, hogy bevándorlásellenes politikusok vezessék az Európai Uniót. Ebben az összefüggésben a pártokhoz való kötődés gyengülni fog. A pártcsaládok szétesőben vannak. Ez nem csak a Néppártra igaz, hanem Macron miatt a liberálisokra is, a szocialistáknál pedig vannak olyan hagyományos, korábban jelentős tagpártok, amelyek politikai értelemben megszűntek létezni, gondolok itt a francia szocialistákra vagy a holland szocialistákra. Azt is látjuk, hogy az új jobboldali pártok viszont erősödnek, Salviniék Olaszországban vagy a PiS Lengyelországban. Ez az átrendeződés lehetővé teszi, hogy a jobboldalon egy erős identitásképző, az európai pártpolitika új rendjét kialakító alakulat létrejöhessen. Mi ezt változást az Európai Néppárt keretében gondolnánk helyesnek, de ha ott nem lesz ilyen változás, akkor más irányokat kell venni.

A néppárti tagságon túl Magyarország számára kiemelten fontos, hogy jó kapcsolatot ápoljon a mindenkori német kormánnyal. A CDU/CSU-val való viszonyt mennyire terheli meg a néppárti konfliktus?

Mindenképpen hatással van rá. Az egyik legfontosabb érvünk a Néppárt mellett az, hogy a CDU/CSU a Néppárt tagja. Ráadásul van egy nagyon erős történelmi kötődésünk is, hiszen bennünket Kohl kancellár hívott meg a Néppártba. Ez egy olyan barátság, amelyet nem szívesen kockáztatunk, nem szeretnénk beáldozni a német-magyar kapcsolatokat a pártpolitika oltárán. Ha történik is szétválás, semmiképpen sem szeretnénk durva szakítást.

El lehet úgy hagyni a Néppártot, hogy mindeközben marad a jó viszony a németekkel?

Meg kell próbálni. A kormányközi kapcsolatokban egyébként a pártpolitika nem olyan hangsúlyos. Erre a legjobb példa a V4-es együttműködés. A négy visegrádi ország kormánypártja négy különböző pártcsalád tagja. Mi a Néppárt tagjai vagyunk, a lengyel kormánypárt a konzervatívoknál van, a csehek a liberálisoknál, a szlovákok pedig a szocialistáknál, mégis jól megértjük egymást. Ez a mi koncepciónkba belefér, ugyanis

A pártok nem olyan erősek, hogy felül tudják írni ezeket a nemzeti szempontokat.

Ha a magyar miniszterelnök belekezd az új európai jobboldal megszervezésébe, akkor törvényszerűen a Néppárt politikai riválisává válik. Ennek a politikai következményeitől nem félnek? Vagy abban bíznak, hogy a németek kellően pragmatikusak ahhoz, hogy a német gazdasági érdekek miatt inkább békén hagyják a magyar kormányt?

Miután az államközi kapcsolatok tényleges, valóságos viszonyokra, és nem ideákra épülnek, ezért van egy létező magyar-német viszony, ennek csak nagyon vékony szelete a pártpolitikai kapcsolat. A fontos kérdés az, hogy mit ér nekünk a néppárti tagság, ha például a Sargentini-jelentés kapcsán a németek jelentős része már most sem véd meg bennünket. A méltánytalan és alaptalan pártpolitikai támadásokkal szemben ez a szervezet már most sem volt alkalmas arra, hogy megvédjen bennünket. Ezen a területen tehát veszíteni már nem tudunk. Jó lenne, ha maradni tudnánk, de az is jó lenne, ha meg tudnánk egymást védeni. Szeretnénk olyan kollégákkal egy pártban dolgozni, akik, ha bajban vagyunk, megvédenek.

A Néppárttól jobbra álló pártokkal kapcsolatban sokan azt mondják, képtelenek a tartós együttműködésre. Nem aggódik a működésképtelenségtől?

Ez nem így van. Ezekről a pártokról hosszú ideig azt állították, hogy nem tudnak kormányozni sem, hiszen populisták, alaptalanul ígérgetnek. Ehhez képest elkezdtek kormányozni, és van, ahol már újra is választották őket. Ezek a mondatok a status quo-t védelmező, változtatni nem akaró pártok kincstári védekezésének tudhatók be. A pártpolitika dinamikus dolog, a választók támogatásáért minden nap meg kell küzdeni. Az Európai Néppárt tagpártjai azért gyengülnek, mert ezt a leckét elfelejtették, doktrinerré váltak, feladták az identitásukat, túl sok kompromisszumot kötöttek, így elvesztették a választóik támogatását.

Az EP-választásokon túl lesz még egy Magyarország szempontjából fontos választás idén. Ősszel Lengyelországban parlamenti választások lesznek. Ha buknak Kaczynskiék (bár a közvélemény-kutatások szerint vezetnek – szerk.), oda a hetes cikkely kapcsán előre beígért véd és dacszövetség. Hogyan készülnek erre a kihívásra?

Ne kívánja, hogy akár a találgatás szintjén is rosszat kívánjak lengyel harcostársainknak! Az a dolgunk, hogy segítsük őket. Meg kell nyerni a választást, és akkor ilyen dilemmákkal nem kell szembenézni. Egyébként minden józanul gondolkodó európai kormányra számítunk, hogy megvédjen bennünket a teljesen méltánytalan támadásokkal szemben. Hozzáteszem, már a románokat is elővették a jogállamiság kérdése kapcsán, az európai mainstream tehát folyamatosan gyártja nekünk a potenciális szövetségeseket.

A Ne bántsd a magyart című könyvében arról ír, hogy az EU a fontos ügyek (euróválság, migráció) megoldásában cselekvőképtelen, csak görgeti ezeket a feladatokat maga előtt. A mélyebb integráció hívei ugyanezt mondják, ők a tagállamok különcködésében, a kevés közösségi hatáskörben látják ennek az okát. Ön?

Az elmúlt évtizedekben minden problémára a mélyebb integráció volt az európai elit válasza. Harminc éve azt mondogatják, hogy még több Európára van szükség. Mi ehhez képest azt mondjuk, hogy meg kell nézni minden konkrét probléma kapcsán azt, hogyan tudjuk hatékonyabban megoldani. Ott van például a határvédelem kérdése. Ha Európára bíztuk volna a határvédelmet, akkor máig tömegekben vonulnának át a bevándorlók Magyarországon. Nem az a megoldás, hogy minden ügyben átadjuk Európának a hatásköröket. Ezt csak a föderalisták gondolják, akik nem hisznek a nemzetekben. Gyakorlati megoldásként

De ezt nem lehet azon az alapon megcsinálni, hogy mindent Európa döntsön el, és minden hatáskört vonjon magához Brüsszel. Sajnos most ez a folyamat zajlik. Ha pedig ezt kritizálni meri valaki, akkor rögtön Európa-ellenesnek titulálják. Még azt is Európa-ellenesnek mondják, aki csak a status quo-t védi. Legjobb példa erre az, ami az energiaárak terén történt. Az EU előterjesztett egy javaslatot arra, hogy szüntessük meg a hatósági árakat a közüzemi szolgáltatások esetében, alakuljon ki teljesen szabad piac. Mi viszont nem akartuk azt a változtatást, többek között a rezsicsökkentés miatt sem akartuk, hogy az energiaárak meghatározása kikerüljön a tagállamok hatásköréből. Kampányt indítottunk ezért, és azonnal Európa-ellenesnek kiáltottak ki bennünket. Pedig csak a status quo-t, a jelenleg hatályos uniós szabályrendszert védtük.

Azt is írja a könyvben, hogy „csak ott van szükség a közös cselekvésre, ahol az tényleg hasznos, hozzáadott értéket jelent”. Melyek ezek a területek?

Szükség van például egy közös európai hadseregre. Probléma, hogy Európa nem tudja saját magát megvédeni, és rá vagyunk szorulva a külső védelemre.

Belpolitikai szempontból lefutottnak tűnik ez az EP-választás. Mi a tétje a Fidesz számára az európai parlamenti választásoknak?

Választási kampány van, a választók döntése nyitott. Nincs lefutott választás. Kovács Lászlótól tudjuk, nem a közvélemény-kutatásokat kell megnyerni, hanem a tényleges választásokat.

Ez nem túlzás, hosszú időre meghatározó lehet ez a választás.

Fotók: Földházi Árpád