Orbánt kommunistázza a Politico

„Az új kommunisták” címmel újabb elemzést jelentetett meg Magyarországról a Politico magyar szerzője, Bayer Lili, melyben a magyar miniszterelnököt, és lengyel szövetségesét, Jaroslaw Kaczynskit azzal vádolja, hogy azok a kommunisták kottájából játszanak.

Emlékeztet Orbán a kommunistákra?

Az elemzés főleg a magyar választásokkal foglalkozik – kitér arra, hogy több mint kétmillió magyar nyugdíjasnak adott a magyar kormány 10,000 forint értékű Erzsébet-utalványt, és a gázárak csökkenéséről is beszámolt. A szerző szerint annak okát, hogy miért tud népszerű lenni az Orbán-kormány, részben a választás előtti „osztogatásokban” kell keresni.

A cikk kifejti, ahogy Lengyelországban is, Magyarországon a „konzervatív-nacionalista politika retorikailag az ország korábbi kommunista vezetői ellenében szerveződött”, de mikor a tényleges vezetésre kerül sor, az Orbán és a Kaczynski által felépített rendszerek „keménykezűségükben, atyáskodásukban, a külső ellenségekkel való küzdelmükben, és az osztályalapú beszédmódjukban” emlékeztetnek a kommunistákra. Jeszenszky Géza volt külügyminisztert is megszólaltatják a cikkben, aki szerint a média monopolizált Magyarországon, és a párthűség „az állások betöltésének előfeltétele”.

Szó esik a 2010 óta bekövetkezett jelentős gazdasági fellendülésről is, melynek köszönhetően elindult a közmunkaprogram, nőttek a nyugdíjak, csökkent a rezsi, és jelentősen emelkedtek a minimálbérek is. Emellett nagy népszerűségnek örvend a kormány családpolitikája is, mely a családi adókedvezménnyel nyújt segítséget a párok számára. Ugyanakkor az írás szerint a CSOK nem a legszegényebb réteget, hanem az alsó-középosztályt célozza meg, mely csoport a rendszerváltás vesztesének érezheti magát.

Marxista mantrák + antiszemitizmus

Bod Péter Ákost is megszólaltatták a cikkben, aki elmondja, szerinte Orbán bizonyos tekintetben marxista mantrákat ismételget, mikor „munkaalapú társadalomról”, újraiparosításról, vagy „a spekuláció veszélyeiről” beszél.

Ezután a szerző kifejti, véleménye szerint a magyar kormány nyugati ellenségképeket emel, mikor Brüsszellel, vagy az ENSZ-szel  szemben fogalmaz meg kritikát. A sokszínű vélemények jegyében ezért Tamás Gáspár Miklóst is megkérdezte a cikkíró, aki úgy gondolta, Orbán népszerűsége részben „az 1848-as forradalmak legyőzése óta a magyar és a kelet-európai történelemben kulcsszerepet játszó, szunnyadó nyugatellenes érzéseinek” is köszönhető.

Majd Bayer Lili szerint a magyar kormány „alig álcázott antiszemita támadást” indított Soros György ellen a választások előtt, és a migráció veszélyeire is felhívja a figyelmet. Felidézte Orbán Viktor évértékelő beszédét is, mely szerint ma a veszély a brüsszeli, berlini és párizsi politikusoktól érkezik az ország felé.

Alig szólal meg a kritizált oldal

Természetesen egy kis kádározás sem maradhat ki a cikkből, miután a cikkíró arra is utal, hogy hatalomtechnikájában Orbán Viktor leginkább a kádárista puha diktatúra formáját követi. Ugyanakkor emlékeztet: a mélyszegénységből felemelkedett Kádár, és „a Kádár-rendszer stabilitásában és viszonylagos jólétében nevelkedett Orbán” között nem is lehetne nagyobb a különbség.

A cikk érdekessége többek között az is, hogy az Orbán-beszédekből kiragadott mondatoktól, a Fidesz-szimpatizánsok megnyilvánulásaiból, és egy Novák Katalintól a kormány családpolitikáját érintő rövid idézettől eltekintve a másik fél egyáltalán nem szólalt meg. A kormánykritikus megjegyzések Bod Péter Ákos, Jeszenszky Géza, vagy éppen Tamás Gáspár Miklós szájából elhangzottak, ugyanakkor azon újságírói alapelvet, miszerint egy ilyen léptékű elemzésben mindkét oldal megszólaltatása szükséges, láthatóan figyelmen kívül hagyta az írás.