De emellett a jelentés arra is felhívja Csontos István figyelmét a dolgozók egyéni megtakarítási szerződéseivel kapcsolatban, hogy „10 évesnél rövidebb megtakarítási tartam alatt a várható hozam nem tudja kitermelni a költségeket az adóelőny mellett sem”. Emellett a termék objektív előnyeire is felhívja a figyelmet, azaz „hosszú távú ösztönző, amely a dolgozók vállalat iránti lojalitását erősítheti”; illetve a „folyamatos befizetésekből felhalmozott összeg egy későbbi időpontban (pl. nyugdíjba vonuláskor) attraktív egyszeri juttatásként jelenik meg. Ez annál nagyobb lehet, minél nagyobb a tartam alatt elért hozam”.
Mindezek után az lett volna logikus Csontos István részéről, hogy a szerződéseket fenntartja, azonban nem így döntött. Egyszerűen nem fizette be a csoportos életbiztosítás díját 2016 januárjától, így azok díjfizetés hiányában megszűntek.
Erről a tényről - azaz a csoportos biztosítási díjak be nem fizetéséről - azonban közel 5 hónapon át nem tájékoztatta munkavállalóit. Ez - leszámítva a „felmondás” módját – azért is kellemetlen, mert ha az említett időszakban a biztosító megelőlegezett volna egy kárkifizetést a benyújtott dokumentumok alapján, akkor azt az FKF-dolgozó fizethette volna vissza, ha közben kiderül, hogy az FKF nem rendezte a számlát.
Ezzel párhuzamosan az önkormányzati cég és annak dolgozói szempontjából igen rossz időpontban (alig 3 évvel a megkötés után) kérte a munkavállalók egyéni életbiztosításának díjmentesítését – gyakorlatilag a megszüntetését - a vezérigazgató, így közel 2600 munkavállaló maradt biztosítási védelem nélkül.