Emancipuncik hisztiznek, hogy szabadságra vágynak… mintha legalábbis el lennének nyomva!

„Jó, az egész társadalmat megváltoztatni nem tudjuk, de van pár dolog, amit te is megtehetsz. Az első például az, hogy nem csinálsz úgy, hogy mintha a probléma nem létezne, csak mert te nem vagy érintett. Hidd el, egy csomó mindent sokáig én sem láttam, mert priveligizált helyzetben vagyok a nagy többséghez képest és gyerekem sincs még, de az ismerősi köröm működése és a harmincadik születésnapom után történtek rengeteg problémára rávilágítottak. Attól még, hogy te nem szenvedsz, mások igen, és ők vannak többen.. ezt el kell fogadni anélkül, hogy lebecsülnéd a problémáikat. Például azt, hogy verik a mellüket ezek a nők, hogy bulizni mennének: nyilván fogalmad sincs, hogy ez sok családban milyen lehetetlen álomkép a zasszony számára, hiszen minden háztartással és gyerekneveléssel kapcsolatos feladat egyedül rá hárul, és jóval kevesebbet is keres mellé, mint a férje, tehát eleve kiszolgáltatott helyzetben van.

A második dolog, amit tehetsz, hogy néha rávilágítasz ezekre az anomáliákra az ismerősi körödben: például amikor a fiúk azon röhögnek az ötödik sör után, hogy Zsémbes Zsófi micsoda kiállhatatlan, örökké menstruáló hisztigép, talán rákérdezel, hogy ezekben a percekben ki vigyáz otthon a kölkökre, ki mosta ki Zsolti ingjét, és ez az ember mikor szórakozott utoljára önfeledten öt sör mellett az éjszakában? Ha te mondod, talán lesz, aki elgondolkodik. Nem biztos, hogy feladja az előjogait, de talán kap egy új perspektívát, az meg még akármire is jó lehet hosszútávon.

A harmadik dolog, ami a hatalmadban áll az, hogy ha odajutsz, te tényleg teszed, amit hirdetsz: nem kifogást keresel, hogy speciális, az evolúció során kifejlesztett női képességkészlet kell a pelenkacseréhez és a mosogatáshoz, hanem dolgozol, nem segítesz, hanem kiveszed a részed a teendőkből, és nem spermadonor leszel, hanem apa. Ez így érthető?”