„Nem is tartom etikusnak, hogy valaki azt kéri, hogy őt kárpótolják, ha nem volt biztosítása” – mondta a főtitkár.
Amikor az elmúlt években jó volt a 10 százalékos hozam, ami mindenféle realitást messzemenően nélkülözött, akkor az jól esett, ugyanakkor pedig, amikor a kockázatnak a mások oldala következik be, akkor őket teljes mértékben kárpótolják, ez olyan szinten etikátlan, hogy a bankszövetség álláspontja szerint nem szabadna ezt a terhet a társadalomra rárakni 32 ezer „meglehetősen jómódú” ember érdekében – mondta Kovács Levente.
Arra a kérdésre, hogy nem a társadalmat, hanem a bankszektort terheli a kártalanítás, a főtitkár azzal válaszolt, hogy a devizaadósok konszolidációja a bankszektorra elképesztő terheket hárított, az OBA alapvetően kimerült a hitelintézetek konszolidációja miatt, most a Beva merült ki csalók miatt. A terheket előbb-utóbb a végső fogyasztó fizeti meg – vélekedett. Amennyiben a bankszektor ezt nem tudja továbbhárítani, akkor viszont a versenyképessége csökken és ma már az ilyen versenyképesség-csökkenés költsége akkora, hogy az elmaradt beruházások után esedékes adóbevételek kiesése meghaladja a bankadóból befolyó összeget.