Kártyavárak

„Nyilván sok mindent lehetne most írni arról, miképpen juthatott el idáig ez a szektor Magyarországon, kik és miért nem tudták megakadályozni a cinkelt lapokkal való játékot. De ne legyenek illúzióink, itt most semmiféle botrányról nem lenne szó, ha nem engedte volna el a svájci jegybank a frank árfolyamát azon az emlékezetes január közepi napon. Az ennek nyomán jelentkező veszteség fedte fel, mi zajlik a fényes portálú és eleddig nagy presztízsű társaságok sötét hátsó szobáiban, rejtve a nyilvánosság és az ellenőrök előtt. De a józan ésszel nehezen magyarázható frankerősödés csak innen nézve ok, tágabb horizonton talán maga is következmény. Annak a valószínűsíthető következménye, hogy a világ nagybefektetői, akárhogy adják is a nagymenőt, ugyanúgy pánikolnak a pénzük miatt, mint a Quaestor irodái előtt tegnap tolongó magyar ügyfelek.

Hogy a világban mekkora lehet a baj, és mi a megoldás, azt majd meglátjuk. Ám ettől függetlenül idehaza itt és most kell lépni valamit. Azonnal. A felelősök jogszerű megbüntetésén túlmenően olyan szabályozást kell alkotni, ami erős garanciákat ad arra nézve: nem fordulhat elő még egyszer, hogy egy külső sokk rántja le a leplet a belső stiklikről, és lépni kellene annak érdekében is, hogy ha vannak még a rendszerben ingó kártyavárak, azok ne maguktól, káoszt és tovább fokozódó félelmet okozva, hanem valamiképpen irányítottan dőljenek össze. Hiszen nem kérdés, hogy ha végképp elvész a pénzügyi szolgáltatók iránti bizalom idehaza, annak beláthatatlan következményei lesznek az egész magyar gazdaságra nézve – nem is beszélve a gazdasági szereplők működését szabályozni köteles hatóságok hiteléről és tekintélyéről.”