A jelenlegi külpolitikai helyzet azért nem túl kecsegtető.
A külpolitikánk markáns és pragmatikus, de nem becstelen. Így kell vezetni egy országot, másként nem is lehet érvényesülni. Kitört egy vihar a világtengeren, és egy ilyen viharban országok szűnhetnek meg, mire elcsendesedik. Ha valaki jól kormányozza az országa hajóját, és a végére nem fordul fel a bárka és halnak meg a matrózok, annak az országnak van jövője.
Orbán pedig, egyelőre, úgy tűnik, hogy jó kapitány, noha nehezebbek a körülmények. Őszinte politikát folytat. Mi, magyarok pedig képesek vagyunk belátni, hogy fegyelmezettnek kell most lenni, és régi katonanemzetként be tudunk állni a jó vezető mögé.
Hogy látja a szomszédunkban, Ukrajnában dúló háborút?
Ebben a háborúban rengeteg érett, nemzőképes, családalapításra kész férfi hal meg. Függetlenül attól, hogy szeretjük-e az orosz vagy az ukrán politikát, a fogyatkozó európai civilizációra nézve ez komoly veszteség. Összességében, az, hogy Oroszország felrúgott egy olyan status quót, ami nekünk száz év gyötrelmes bilincs volt az életünkön, az nem rossz.