Nemzeti konzultáció: arról lehet dönteni, hogyan tovább a magyar gazdaságban
A Fidesz mindenkit arra kér, hogy töltse ki a nemzeti konzultációt.
Hol van most David Pressman amerikai nagykövet, vagy Antony Blinken amerikai külügyminiszter?
„»Törölték a Partizán Youtube-csatornáját«. Megdöbbentő szalagcím volna, nem? Lenne felháborodás, kiemelt hír, televíziós interjúk, tüntetés. Felszólalnának az újságírói szövetségek, a civil szervezetek, jogállamiságért aggódók. Joggal, teszem hozzá. Ahogyan joggal kellene most is felháborodnia minden szabadságszerető magyarnak, hogy egy amerikai techóriás minimum vitatható indoklással betiltotta az egyik hazai sajtóorgánum oldalát, a Pesti Srácokét.
Nem kell szeretni a Pesti Srácokat. Nem kell olvasni, nézni őket. Lehet őket nyíltan kritizálni, még lepropagandistázni is - mindenki szíve joga, a szólás szabad. Ahogyan lehet őket perelni is, ha úgy adódik, hogy ütközne a hatályos magyar törvényekbe, amit tesznek. Talán már volt is precedens például helyreigazításra. Így működik egy jogállam. Azazhát így működne, ha a globális és így a magyarországi médianyilvánosság egy jelentős szeletét nem foglalták volna el Amerikában bejegyzett óriásvállalatok, akiket úgy néz ki, sem a magyarországi törvények, de még a saját irányelveik és szabályaik sem kötnek - mindenféle komolyabb indoklás és magyarázat nélkül csavarhatnak le eléréseket, korlátozhatnak funkciókat, törölhetik évek, sokszor pótolhatatlan munkáját.
Az a cenzorpallos, ami utoléri a Pesti Srácokat, az utolérheti a Telexet, a 444-et, a Partizánt, de még a Heteket is. Hiszen ki tudná, hogy mikor merre fúj a történelem szele, milyen követelményeket állít az orwelli újbeszél, mikor melyik kimondhatatlan betűkombós kisebbséget nem szabad megsérteni. Ha valóban szívügye a kormánykritikusoknak, brüsszeli politikusoknak, vagy az Egyesült Államoknak a magyarországi jogállamiság és sajtószabadság: akkor most is fel kellene szólalni. Egy sajtóorgánum eltörlése meg kell, hogy kongassa azt a bizonyos vészharangot, különben minden korábbi aggály relativizálódik.
Hol van most David Pressman amerikai nagykövet, vagy Anthony Blinken amerikai külügyminiszter? Hol van a Freedom House, a Riporterek Határok Nélkül, és a többiek? Miért nem számít az egyik, ha bárki más viszont igen? Az a helyzet, hogy súlyos veszélyben van mindenkinek a szólásszabadsága a techóriások korlátozhatatlan túlhatalma miatt: amely képes, az Egyesült Államok elnökét is kiradírozni az online térből, ha a céljai úgy kívánják. A további hümmögés, sóhajtozás helyett ideje lenne végre ismét harcolni a szabadságunkért, ha már ezt eleink oly sokszor megtették. Persze, most nem erőszakkal, hanem mondjuk egy békés demonstrációval.”
Nyitókép: Beata Zawrzel / NurPhoto / NurPhoto via AFP