A vörös vonal határán: veszélyes hónapok következnek, Magyar Péter terve nem hagy kérdőjelet

Történelmi időszak következik Európa életében, nagyon nem mindegy, hogy ki fogja vezetni Magyarországot 2026 után.

Hol van most David Pressman amerikai nagykövet, vagy Antony Blinken amerikai külügyminiszter?

„»Törölték a Partizán Youtube-csatornáját«. Megdöbbentő szalagcím volna, nem? Lenne felháborodás, kiemelt hír, televíziós interjúk, tüntetés. Felszólalnának az újságírói szövetségek, a civil szervezetek, jogállamiságért aggódók. Joggal, teszem hozzá. Ahogyan joggal kellene most is felháborodnia minden szabadságszerető magyarnak, hogy egy amerikai techóriás minimum vitatható indoklással betiltotta az egyik hazai sajtóorgánum oldalát, a Pesti Srácokét.
Nem kell szeretni a Pesti Srácokat. Nem kell olvasni, nézni őket. Lehet őket nyíltan kritizálni, még lepropagandistázni is - mindenki szíve joga, a szólás szabad. Ahogyan lehet őket perelni is, ha úgy adódik, hogy ütközne a hatályos magyar törvényekbe, amit tesznek. Talán már volt is precedens például helyreigazításra. Így működik egy jogállam. Azazhát így működne, ha a globális és így a magyarországi médianyilvánosság egy jelentős szeletét nem foglalták volna el Amerikában bejegyzett óriásvállalatok, akiket úgy néz ki, sem a magyarországi törvények, de még a saját irányelveik és szabályaik sem kötnek - mindenféle komolyabb indoklás és magyarázat nélkül csavarhatnak le eléréseket, korlátozhatnak funkciókat, törölhetik évek, sokszor pótolhatatlan munkáját.

Az a cenzorpallos, ami utoléri a Pesti Srácokat, az utolérheti a Telexet, a 444-et, a Partizánt, de még a Heteket is. Hiszen ki tudná, hogy mikor merre fúj a történelem szele, milyen követelményeket állít az orwelli újbeszél, mikor melyik kimondhatatlan betűkombós kisebbséget nem szabad megsérteni. Ha valóban szívügye a kormánykritikusoknak, brüsszeli politikusoknak, vagy az Egyesült Államoknak a magyarországi jogállamiság és sajtószabadság: akkor most is fel kellene szólalni. Egy sajtóorgánum eltörlése meg kell, hogy kongassa azt a bizonyos vészharangot, különben minden korábbi aggály relativizálódik.
Hol van most David Pressman amerikai nagykövet, vagy Anthony Blinken amerikai külügyminiszter? Hol van a Freedom House, a Riporterek Határok Nélkül, és a többiek? Miért nem számít az egyik, ha bárki más viszont igen? Az a helyzet, hogy súlyos veszélyben van mindenkinek a szólásszabadsága a techóriások korlátozhatatlan túlhatalma miatt: amely képes, az Egyesült Államok elnökét is kiradírozni az online térből, ha a céljai úgy kívánják. A további hümmögés, sóhajtozás helyett ideje lenne végre ismét harcolni a szabadságunkért, ha már ezt eleink oly sokszor megtették. Persze, most nem erőszakkal, hanem mondjuk egy békés demonstrációval.”
Nyitókép: Beata Zawrzel / NurPhoto / NurPhoto via AFP