„Maga Gyurcsány Ferenc is azt fejtegette már tavaly márciusban, hogy pocsék ember – ahogyan fogalmazott – sz.r alak, aki nem hajlandó meghalni Ukrajnáért.
A párt egyik Európai Parlamenti képviselője, Rónai Sándor is sajnálatát fejezte ki amiatt, hogy Magyarország a többi Uniós országtól eltérően nem akar fegyvereket szállítani a megtámadott országnak. Háborúpárti nyilatkozatokból nem volt hiány a Momentumnál sem, Fekete-Győr Andrástól, Donáth Annától, Cseh Katalintól és Berg Dánieltől is találunk ezzel kapcsolatos mondatokat.
Ezek után tehát nem kell meglepődnünk azon, ha a baloldal a békepárti határozatot sem fogja megszavazni. Miért is tenné? Régóta megszokhattuk már, hogy a magyar baloldalon a progresszivitás valójában azt jelenti, hogy valamelyik hatalmi központ üzenetét szajkózzák.
Ez korábban Moszkva volt, most pedig Brüsszel.
Persze egy ideje legalább olyan szempontból világosabban látunk, hogy ezt még csak nem is meggyőződésből, hanem dollárokért teszik. És ami még rosszabb, hogy nyugati barátaikkal közösen szeretnék elhitetni a magyarokkal azt, hogy az Orbán-kormány egyedül van a békepárti álláspontjával. Legyünk ugyanakkor résen, mert ez nem igaz. Egyrészt Európában is sokasodnak a békepárti hangok, bár itt a háborús pszichózis még nem ért véget.
A világ nagy része ugyanakkor egyértelműen a béke pártján áll.
Mi sem mutatja ezt jobban, minthogy az ENSZ közgyűlésén a 193 országból csupán 40 támogatta az Oroszország elleni szankciókat. És lássuk tisztán azt is, hogy Közép-Ázsiától a Közel-Keleten és Afrikán át Dél-Amerikáig mindenki a békében érdekelt. Ha pedig ezt összeadjuk, máris jól látható: a háborúpártiak jelentős kisebbségben vannak a világ országai között.”
Nyitókép: MTI/Koszticsák Szilárd