Az elmúlt hetekben csak úgy röpködtek a jelzők arról, hogy ki alzheimeres, ki demens.
„Egy szigorúbb kisebbség kritikusan, a nagyobb, bizakodó többség lelkesen reagált Jaksity György Corvinuson elmondott beszédére.
Szomorú. Szomorú, hogy egyetlen bátor, de legalábbis a szólásszabadság minimumának megfelelő hang ilyen heves reakciókat tud kiváltani. Ez a heves reakció azt jelenti, hogy mérhetetlen a cenzúra és az öncenzúra mértéke. Annál is súlyosabb, mint amit eddig gondoltunk róla.
Még szomorúbb, hogy Jaksity lendületes, de szociálpolitikailag, közgazdasági szempontból felületes, és sok ponton vitatható beszédére nem érkezett érdemi válasz, értelmezés és valódi kritika. Pedig lényeges, és szerintem megtévesztő dolgokat mond a rendszerváltásról, az állami, az uniós támogatásokról, a tervgazdaság jellegéről, a kapitalizmus állásáról. Ideológiailag, politikailag eklektikus, zavaros szöveg - s tán fontos lenne már végre, a rendszerváltás után harmin évvel, komoly párbeszédet folytatni ezekről az ügykeről.
Most azonban nem ezekről a nagy témákról szeretnék írni, hanem egy jelenségről. A biologizálásról, a testi és mentális metaforákról, stigmatizálásról. Ezek olyannyira részévé váltak a magyar közbeszédnek, hogy már fel sem ismerjük őket, és a kockázatot sem értjük, amelyet jelentenek.
Az elmúlt hetekben csak úgy röpködtek a jelzők arról, hogy ki Alzheimeres, ki demens. Gyurcsány Ferenc (is) demensnek nevezte Orbán Viktort. Bogár László Bident. Jaksity az egész Magyarországot nevezte betegnek.
Könyvtárnyi irodalma van annak, hogy a politikai beszédmódokban milyen funkciója van a betegség-metaforáknak, jelzős szerkezeteknek, allegóriáknak. A 19. században felbomló török birodalmat nevezték Európa beteg emberének. A náci politikai nyelv alapja volt az egészséges/beteg társadalomrészekre való hivatkozás. Bárhogy is jelentkezett ez a fajta nyelvhasználat, mindig végzetes következménye lett.
Dehumanizálás, manipuláció, nyelvi és fizikai erőszak született belőle.
Ezért ma már az, aki egy kicsit is ad magára, akinek van minimális politikai műveltsége és felelősségérzete tartózkodik az ilyen megfogalmazásoktól. Nem csak azért, mert tulajdonképpen, érdemileg nem mond semmit, ha ilyesmire hivatkozik, ha betegséggel vádolja vitapartnereit. Hanem azért is, mert amit mond, az félreérthető, pontatlan. Hanem azért, mert kiszámíthatatlan léptékű károkat okoz. A tűzzel játszik.
Orbán Viktor nem demens. A demenciával élő emberek betegek, ápolásra szorulnak, fokozott kímélet és tisztelet, szakápolás jár nekik. A demenciát szakorvos állapítja meg, hosszas vizsgálat után, és nem Gyurcsány Ferenc a klaviatúra fölött klimpírozva. Orbán Viktor felelős politikus, aki elszámolással tartozik az országnak, amelynek az élén áll.
Biden idős, de az idős kor nem feltétlenül egyenlő az Alzheimerrel. Ezt már csak azért is tudatosítani kell, mert az Alzheimer tömegbetegséggé kezd válni, kiemelten fontos a megelőzés, a szűrés, és az alzheimeres betegek korszerű ápolása.
És természetesen Magyarország sem beteg. Nem valami patologikus tehetetlenség lehetetleníti el mindennapjait, hanem a politikai észszerűség, átláthatóság, a jogszerűség, a méltányosság hiánya.”
Nyitókép: Facebook