Könyvtárnyi irodalma van annak, hogy a politikai beszédmódokban milyen funkciója van a betegség-metaforáknak, jelzős szerkezeteknek, allegóriáknak. A 19. században felbomló török birodalmat nevezték Európa beteg emberének. A náci politikai nyelv alapja volt az egészséges/beteg társadalomrészekre való hivatkozás. Bárhogy is jelentkezett ez a fajta nyelvhasználat, mindig végzetes következménye lett.
Dehumanizálás, manipuláció, nyelvi és fizikai erőszak született belőle.
Ezért ma már az, aki egy kicsit is ad magára, akinek van minimális politikai műveltsége és felelősségérzete tartózkodik az ilyen megfogalmazásoktól. Nem csak azért, mert tulajdonképpen, érdemileg nem mond semmit, ha ilyesmire hivatkozik, ha betegséggel vádolja vitapartnereit. Hanem azért is, mert amit mond, az félreérthető, pontatlan. Hanem azért, mert kiszámíthatatlan léptékű károkat okoz. A tűzzel játszik.
Orbán Viktor nem demens. A demenciával élő emberek betegek, ápolásra szorulnak, fokozott kímélet és tisztelet, szakápolás jár nekik. A demenciát szakorvos állapítja meg, hosszas vizsgálat után, és nem Gyurcsány Ferenc a klaviatúra fölött klimpírozva. Orbán Viktor felelős politikus, aki elszámolással tartozik az országnak, amelynek az élén áll.
Biden idős, de az idős kor nem feltétlenül egyenlő az Alzheimerrel. Ezt már csak azért is tudatosítani kell, mert az Alzheimer tömegbetegséggé kezd válni, kiemelten fontos a megelőzés, a szűrés, és az alzheimeres betegek korszerű ápolása.