„Az ellenzék földcsuszamlásszerű választási veresége kijózanítóan hatott a magyar közélet szereplőire és a politika iránt érdeklődő kormánykritikus választók jó részére. Az elmúlt egy hónap nem szólt másról az összefogás térfelén, mint a magyarázatok kereséséről. Ha belegondolunk, ennek a szembenézésnek mérhetetlen nagy tétje van: ne felejtsük el, hogy ebbe a hatalmas fiaskóba a Párbeszédtől a Jobbikig terjedő koalíció tagjai mindent beletettek, amijük csak volt. Mihez kezdjenek ma, amikor kiderült, hogy mindez kevésnek bizonyult? Ennyit tudtak, ennyire futotta?
Magam is egyetértek azokkal, akik a kialakult helyzetben ellenzékváltást sürgetnek, tehát azt látnák az egyetlen lehetséges kiútnak, ha a jelenlegi szereplők jelentős része egyszerűen eltűnne a politika színpadáról. A helyzet azonban nem ilyen egyszerű. Nem csak azért, mert a mikroszervezetté zsugorodott elitpártocskákban jobbára nem maradt minőségi „második vonal”, akik az eddigi frontembereket válhatnák. Ennél sokkal nagyobb probléma, hogy a személycserék önmagukban nem oldanak meg semmit. Egy teljesen másik ellenzékre volna szükség.