„Az ellenzék földcsuszamlásszerű választási veresége kijózanítóan hatott a magyar közélet szereplőire és a politika iránt érdeklődő kormánykritikus választók jó részére. Az elmúlt egy hónap nem szólt másról az összefogás térfelén, mint a magyarázatok kereséséről. Ha belegondolunk, ennek a szembenézésnek mérhetetlen nagy tétje van: ne felejtsük el, hogy ebbe a hatalmas fiaskóba a Párbeszédtől a Jobbikig terjedő koalíció tagjai mindent beletettek, amijük csak volt. Mihez kezdjenek ma, amikor kiderült, hogy mindez kevésnek bizonyult? Ennyit tudtak, ennyire futotta?
Magam is egyetértek azokkal, akik a kialakult helyzetben ellenzékváltást sürgetnek, tehát azt látnák az egyetlen lehetséges kiútnak, ha a jelenlegi szereplők jelentős része egyszerűen eltűnne a politika színpadáról. A helyzet azonban nem ilyen egyszerű. Nem csak azért, mert a mikroszervezetté zsugorodott elitpártocskákban jobbára nem maradt minőségi „második vonal”, akik az eddigi frontembereket válhatnák. Ennél sokkal nagyobb probléma, hogy a személycserék önmagukban nem oldanak meg semmit. Egy teljesen másik ellenzékre volna szükség.
A posztmodernizálódott politika talán legfőbb sajátossága ugyanis, hogy abban nem személyek, nem programok és még csak nem is pártok versengenek, hanem úgynevezett társadalmi képzeletek. A fogalom Manfred B. Steger, a Hawaii Egyetem osztrák származású professzorának munkásságára vezethető vissza és azt jelöli, ahogyan elgondoljuk, hogy mi köt össze, mi tesz hasonlatossá valamennyiünket.
Ki kell mondani, hogy a választásokon nem az ellenzék szenvedett vereséget, hanem a kormányzó jobboldal győzött: az Orbán Viktor által képviselt társadalmi képzelet szerzett elsöprő többséget.”
(Fotó: MTI)