A Magyarországon töltött idő felnyitotta a szememet, mert rávilágított, hogy az amerikai kormányzati, politikai és médiaelit mennyire szándékosan nem tudja, hogy a magyar kormány miért teszi azt, amit tesz – és hogy Orbán Viktor lecserélése egy EU-barát liberálisra valószínűleg kevésbé változtatna a helyzeten, mint azt sok nyugati gondolja. Magyarország az előző évszázad nagy részében a nagyhatalmak kegyelmének volt kiszolgáltatva. Trianont a győztesek kényszerítették ki, és megosztották az országot. Aztán a második világháború után a szovjetek gyarmatosították Magyarországot, és negyven évig fogva tartották. Minden magyar, legyen bármilyen politikájú, mélyen a csontjaiban érzi a megalázottság érzését. Még sok liberális, az Európai Unióval együttműködni vágyó magyar is érzi magában szabadsága és önrendelkezése bizonytalanságát.
Ha meg akarjuk érteni, hogy a magyarok miért gondolkodnak úgy, ahogyan gondolkodnak
– az EU-ról, a bevándorlásról és sok más dologról –, akkor tisztában kell lennünk ezzel a történelemmel: egy sajátos közép-európai nép történelmével, amelynek saját, egyedi nyelvével folyamatosan küzdenie kellett a leigázás ellen, és identitását és cselekvőképességét a megszállók alávetették. Ettől még nem lesz igazuk a magyaroknak ebben vagy abban a kérdésben, de segít megérteni a nézőpontjukat.