Tudom, hogy tabudöntögetésnek számít, de valakinek le kell írnia a szót, s most először nem feltétlenül elrettentésként: huxit – azaz Magyarország önkéntes, szuverén kilépése az unióból (a brexit mintájára).
„Vajon valóban huxitra lenne szükség, különös tekintettel a magyar gyermekvédelmi törvénnyel szembeni példátlan, soha nem látott módon összehangolt uniós és nyugati támadássorozat után?Nem ezt állítom. Hanem azt, hogy 2021 júliusában eljött az ideje annak, hogy most már komolyan vegyük fontolóra esetleges kilépésünket egy ezer sebből vérző, birodalmi tüneteket mutató, a kelet- és közép-európai tagállamokkal látványosan lekezelően, arrogánsan bánó államszövetségből. Ugyanis elérkeztünk a választóvonalhoz: a globalista pénzügyi elit és az általuk irányított uniós intézmények – bizottság, parlament, bíróság, részben az Európai Tanács – valóban elszánták magukat a megleckéztetésünkre.
Sőt nem pusztán arra: a megbüntetésünkre.
De még annál is többre: az ellehetetlenítésünkre, ha nem tesszük meg azokat a lépéseket, amelyeket ők diktálnak nekünk. És természetesen a végső eszköz a pénzmegvonás. Vagyis amit az egyik bizottsági alelnök, nevezett Katarina Barley mondott (persze Soros György és követői mellett), aki kijelentette, hogy az olyan renitens országokat, mint Magyarország és Lengyelország, ki kell éheztetni azzal, hogy megvonják tőlük a pénzügyi támogatásokat. És ennek már valóban fele sem tréfa.Mi szól a bent maradás mellett és mi ellene? Azt hiszem, ezt politikai, gazdasági, kulturális-értékrendi és katonai szempontból is érdemes megvizsgálni. Politikai szempontból az szólhat a bentmaradás mellett, hogy az uniós tagság azt a jóleső érzést adhatja minden magyar állampolgárnak, hogy tagja egy fejlett, demokratikus, a szabad nemzetek szövetségére épülő Nyugatnak, amire mindig is vágytunk, s negyven év kommunizmus után végre elértük az áhított célt.
A világ egyik legfejlettebb közösségéhez tartozni pedig különleges élmény, amelynek a feladása tizenöt év után csak nagyon erős és nyomós indokok miatt elfogadható. Kérdés: van-e ilyen erős és nyomós indok jelenleg?
Válaszom: van.
Mégpedig az a tény, hogy ha az áhított államszövetségben gyökeresen megváltoztak a prioritások, s valami egészen más képződménnyé akarják formálni a fősodratú globalista-liberális elitek az uniót, mint ami eddig volt. És most ez a helyzet: mi egy szabad, szuverén országok közösségébe léptünk be – elképzeléseink szerint legalábbis –, viszont a szemünk láttára gőzerővel zajlik egy birodalmi Európa, a szuperföderális, nemzetállamokat alávető Európai Egyesült Államok felépítése. Legfontosabb célunk és vágyunk volt, hogy szuverén és független nemzetté váljunk a Szovjetunió uralma után. Ez került alapvetően veszélybe. Ha újra diktálni akarnak nekünk, hogy mit és hogyan kell tennünk, akkor értelmét veszti az uniós tagságunk.”
Fotó: Huxit, Facebook
Mennyire felkészült Európa a válságokra? Karácsony Ádámmal az uniós készletezési stratégiáról, Brüsszel háborús hangulatáról és a Régiók Bizottságában elfogadott jelentéséről beszélgettünk.
Egyre nagyobb a káosz Strasbourgban: a tagállamok és az EP képviselői sem tudnak megegyezni a washingtoni tárgyalások részleteiről.
A miniszterelnök és az EU vezetése is a magyar kisebbségi jogok fontosságáról beszél, ám eddig a kárpátaljai magyarságot senki sem kereste meg hivatalosan.
Már Keir Starmer kormányfő pozíciójáért és a Munkáspárt vezetéséért megy az öldöklő harc. A potenciális kihívók pedig új irányt szabnának a szigetországnak.
A La Croix szerint már csak néhány vezető ellenzi Ukrajna EU-csatlakozását.
Gideon Szaár szerint több nyugat-európai kormány tudatosan próbálja elszigetelni Jeruzsálemet.
Az új vezető az Országgyűlést egy új székről fogja irányítani.
Súlyos következményekről beszélnek a szakértők az egyre nagyobbra dagadó ügy kapcsán Ausztriában és Magyarországon.
