Tusk a Katynban

„»Magyarország és Lengyelország tragikus rekordokat dönt a halálozások és az új esetek számában. Ilyen, amikor az illiberális demokrácia akcióban van. Azt ígérték, hogy a kisebb szabadság árán a polgárok védelmet és biztonságot kapnak. Betartották az ígéretet, de csak az első felét« – írta Twitteren Donald Tusk, az Európai Néppárt elnöke.

Nézzük előbb ezt az embert. A Katyń című csodálatos film végén (Wajda búcsúja s életművének megkoronázása, ha nyugdíjas leszek, megírom az esszémet arról, a mi hasonló tehetségű és indulású Jancsónk miért volt képtelen megkoronázni életművét, és miért rombolta le helyette a Nekem lámpást adott…-féle ócska fércművekkel), szóval a film végén van egy jelenet, amikor a kommunista kihallgatótiszt vallatja az egyik főhősnőt, és arra akarja rávenni, írja alá a nyilatkozatot, miszerint Katyń a németek műve volt. Mikor a nő megtagadja ezt, a kihallgatója így szól hozzá:

– Maga nem akar itt élni a hazájában?

– Ez itt már a maga hazája… – feleli a nő. A tiszt ráripakodik:

– Meguntad az életedet?

– Őrnagy úr, a németek öt éven át próbálkoztak. Maga meg öt percig? S ekkor az az aljaember így szól:

– Nekünk több időnk van, mint a németeknek…

Mostanában mindig Tusk arcát látom ebben a jelenetben. Tusk már se nem lengyel, se nem hazafi, pusztán egy ócska brüsszeli bürokrata. A remek fizetéséért bárkit bármivel megrágalmaz, minden birodalmi gazemberséghez lelkesen asszisztál, és hazudik, ahogy előírják neki, akár Brüsszelből, akár Berlinből, akár Washingtonból jön a parancs.”