Februári számában hosszú esszét közölt a Cicero magazin Norbert Mappes-Niediek Ausztriában élő német újságíró tollából. Mappes-Niediek, aki újságíróként és szerzőként leginkább Délkelet-Európával foglalkozik, írásában az Európai Unión belüli kelet-nyugati ellentét témakörét járja körül.
Mappes-Niediek szerint „alapvető félreértés” az a – többek között Guy Verhofstadt által is hangoztatott – nyugati narratíva, hogy Orbán „elvette a pénzüket”, a keletiek ugyanis éppen fordítva látják az adó-vevő viszonyt,
elvégre a nyugati befektetők sokat profitálnak abból, hogy keleten alacsonyabb béreket kell fizetniük,
a nyugati országok pedig abból, hogy rengetegen vándorolnak oda a keleti tagállamokból. Elvégre a magyarországi GDP több mint felét külföldi tulajdonú cégek állítják elő, és a szlovák exportnak is csak a negyedéért felelősek a hazai vállalkozások.
A feltevés, hogy Orbán „elvette a pénzüket”, csak akkor állná meg a helyét Nyugaton, ha a Nyugatba Magyarország is beletartozna – véli Mappes-Niediek. De nem ez a helyzet. A szerző szerint az Európai Unió az elmúlt tíz évben egy meg nem értett kelet-nyugati szembenállásra építkezett, csakhogy ez ingatag lábakon áll, hiszen
még azt sem tudjuk pontosan, mi a Kelet,
mi Magyarország és micsoda Orbán. „Mióta Magyarországon Orbán Viktor, Lengyelországban pedig Jarosław Kaczyński adja az alaphangot, ideológiájukat pedig láthatóan misszionárius jelleggel Európa felé közvetítik, a Nyugat alapvető kulturális különbségek után kutat” – írja Mappes-Niediek, aki szerint ez hiábavaló vállalkozás.
Aki valódi kulturális ellentéteket keres Európában, annak nem a szélességi körök mentén kell elindulnia: „Ha valaki egy hosszúsági kör mentén Wuppertalból Varsón keresztül Voronyezsbe utazik, leginkább azonosságra talál – például a beszédmód, az asztali illem, a köznyelv, a forgalom, de még az építészet és a művészet tekintetében is” – írja Mappes-Niediek.
A szerző szerint a Kelet és a Nyugat nem pólusokat, hanem perifériát és centrumot jelöl ki a kontinensen. Ez a felállás évszázadok alatt mélyen beleégett az egyes nemzetek tudatába, amit az Európai Unió nem szívesen vesz tudomásul. Az Unió célja végső soron az lenne, hogy kiegyenlítse a viszonyokat, csakhogy a fejlődéstörténete mást mutat.