Orbán és a (cigány) fiatalok

„Badarság.” Mindössze ennyit volt képes a korábban általam is valódi érdeklődéssel figyelt LMP egyik jelenlegi vezető politikusa mondani arra, hogy a kormányfő az elmúlt évek egyik legfontosabb gazdaságélénkítésre lehetőséget kínáló intézkedését jelentette be a napokban. Kanász-Nagy Máté persze azt még hozzátette, hogy szerinte ma Magyarországon a fiataloknak nem arra van szükségük, hogy adómentesség segítse a 25 éves kort megelőzően a munkába állást, hanem közvetlen állami támogatások kellenének.

Sarkítva, éppen csak csúsztatva akár azt is mondhatnám, hogy a segélyezés-politika áll szemben megint azzal, hogy valakit aktívvá, cselekvővé próbálunk meg tenni. Ugyanakkor bárki, aki ismeri a mostani – főleg vidéki – viszonyokat a 14-25 éves korosztályban a felnőtté válással, életcélok megtalálásával, felelősség felvállalásával és tudatos döntések meghozatalával kapcsolatosan, az biztosan egyetért abban, hogy a teljes magyar gazdaság, valamint

valamint, hogy a jelenlegi terhelt, megfáradt szakképzett munkavállalói réteg meg tud-e újulni, fel tud-e frissülni a következő 10-15 esztendő során. Erről persze nem szólt közvetlenül a kormányfő, de talán remélte, hogy mások is értik, miről beszél.

Azoknak, akiknek ez mégsem egyértelmű, nekik álljon ott most néhány fontos meglátás, hogy ők is értsék, miért volt korszakos a kormányfő bejelentése.

Ma Magyarországon a hazai gazdaságban a munkaadók számára komoly kihívást jelent, hogy számos ágazatban a jelenlegi tapasztalt, évtizedes gyakorlatokkal bíró réteg nyugdíjba vonul 10-15 éven belül, egyes területeken egészen magas, akár 20% körüli arányban is. Az innen hiányzó munkaerő pótlására megoldás lehet az automatizáció, valamint a külföldi munkavállalók behozatala.

Amíg az előbbi egy modern, és a korszak lehetőségeihez kapcsolódó természetes opció, addig az utóbbi egyértelműen kényszermegoldás, és azért van rá szükség,

Ennek okai többfélék lehetnek: egyértelműen meghatározza ezt a demográfia, valamint az, hogy az ország egyes térségeiben a szociokulturális körülmények romlása nem kínál elegendő számú megfelelő, és ami nagyon fontos: alkalmas friss munkaerőt.

Miközben a gyerekszám a kormányzati családtámogatási programok révén a legkisebbek körében lassú növekedésnek indult (csökken a fogyás), addig az idősebb korosztályokban továbbra is csökkenőfélben van, azaz, itt még egyre kevesebb gyereket lehet az iskolák között elosztani. Ez pedig nagyban meghatározza azt is, hogy a szakképzésbe mennyien kerülnek, valamint, hogy onnan mennyien lesznek azok, akik végzettséget szerezve akár már 20 éves koruk előtt meg tudnak jelenni a munkaerőpiacon.

Ebben a csoportban ugyanakkor a csökkenő össz-gyereklétszám mellett egyértelműen nő a roma és hátrányos helyzetű gyerekek aránya, amely önmagában semmit sem szabadna, hogy jelentsen, viszont mégiscsak az figyelhető meg, hogy a korai iskolaelhagyás, a lemorzsolódás az ő körükben jóval magasabb.

Azaz, még jobban ráfókuszálva a képre azt kell látnunk, hogy az eleve alacsony létszámú mostani 14 – 18 éves generáción belül

(a szakközépiskola befejezése), valamint a biztos elhelyezkedés a munkaerőpiacon. Aki ismeri a gazdasági felzárkózás tekintetében komoly támogatásra szoruló megyéket és járásokat, az tudja azt is, hogy ezekben a térségekben anélkül nem lesz megteremthető és nem lesz fenntartható semmilyen gazdasági fejlesztés, hogy ezeket a fiatalokat ne lehessen a mostaninál jóval nagyobb számban szakmához juttatni.

Ha nincs elég tanuló, nem lesz elég szakképzett munkavállaló. Ha a kevés tanulóból is sokan vannak azok, akik nem jutnak el a végzettségig, akkor még kevesebb azoknak a száma, akik ténylegesen megjelenhetnek a munkaerőpiacon. Ha nincs elegendő megfelelő munkavállaló, akkor nincs gazdasági prosperitás, és nincsen gazdasági növekedés.

és mindenkinek pontosan ilyen egyszerűen, tisztán, racionálisan. Azaz: kulcskérdés, hogy a munkaadók számára milyen utánpótlás ígérkezik majd a jövőben a hazai szakképzésből, és ha az nem megfelelő (mert nem elégséges, vagy nem megfelelő tudású és alkalmasságú), akkor racionális, hogy a korábban már említett automatizáció és a külföldi munkavállalók felé fordulnak.  

A kérdés persze jogos, hogy miért is csökken a megfelelő szaktudású frissen munkába állni képes munkavállalói létszám az elmúlt évek során. Főleg úgy, hogy a hazai szakképzés reformja, megújítása soha korábban nem kínált lehetőségeket, támogatásokat nyújt a fiatalok számára. Az elmúlt évek során folyamatosan fejleszti a kormány az infrastruktúrát, 2020-ban nagy mértékű béremelést kaptak az oktatók. Megújuló szakképzési szabályozás, megújuló módszertanok, ösztöndíj, a duális képzés kínálta további közvetlen anyagi ösztönzés, valamint számos nagyobb városban a helyi piaci szereplőkkel való együttműködés egészen kiváló feltételrendszert jelent. Sőt, elméletben egy progresszív, kimondottan a 21. század kihívásaira megfelelő válaszokat adni igyekvő fejlesztési folyamat zajlik, amely ugyan még messze nem ért véget, de valós eredmények várhatók tőle. Azt is mondhatnánk, az állam teszi a dolgát.

Ez az érem egyik oldala.

A másikon viszont ott van maga az ember, jelen esetben

Persze mindenkinek szuverén joga, hogy a felkínált segítséggel mit kezd, él-e vele, de jelenleg az ország jövője, valamint az alacsony szintű társadalmi csoportok, közöttük is különösen a cigány közösségek fiataljainak a sorsa múlik azon, hogy az utóbbiak tesznek-e saját magukért egy kicsit többet, mint eddig.

Mielőtt bárki úgy véli, hogy itt megint egy sérülékeny, sok esetben áldozati helyzetbe került csoportot hibáztatnánk, meg kell érteni, fel kell fogni végre tisztességgel azt, hogy minden lehetőség csak annyit ér, amennyit kihasználnak belőle. És bár cigány fiatalok ezreit, tízezreit lenne jó a jövőben majd az egyetemeken is látni, jelen pillanatban a szakképzés a legmegfelelőbb opció azok számára, akiknek az egyetem elérhetetlen távolságban van. És ahogyan a szakképzés fejlesztése zajlik, úgy egyre modernebb iskolák és egyre jobb tudást kínálva várják valóban a diákokat. A hazai gazdaság szakképzett munkaerőre vonatkozó igényei is egyértelműek, és immár a bérek, valamint az eddig sem éppen kedvezőtlen adózási rendszer vitathatatlanul azt szolgálta, hogy a társadalom felzárkózásra szoruló rétegei szakmát tanulva a lehető leghamarabb elhelyezkedhessenek. Sőt, egyes hiányszakmákban, vagy folyamatos és széles munkavállaói kört igénylő szakmákban a kezdő fizetések is elfogadhatóak voltak, akár már friss pályakezdőként is.

És ebbe, az amúgy sem kedvezőtlen – sőt, kimondottan támogató – közegbe érkezik meg a kormányfő pénteki bejelentése, amellyel immár minden kétség eloszlatható azzal kapcsolatosan, hogy mit is kezdjenek a mai fiatalok magukkal:

Mert a szakképzettségre a munkaerőhiányból és a közelgő nyugdíjazási hullámból adódóan szüksége van az ország gazdaságának.

A szakképzettség felkínálja már húszéves kor előtt a biztos megélhetést, valamint további szakmai fejlődésre is van lehetőség a későbbiekben. Akár még azt is ki lehet mondani: a szakmaszerzés igenis szexi, felelős, tudatos és a társadalom egésze által megbecsülendő dolog kellene, hogy legyen a jövőben. Azzal, hogy a kormányfő felkínálja 25 éves korig az átlagjövedelem mértékéig az adómentességet, azzal felvállalja a legfiatalabb generációk pozitív diszkriminációját, ami viszont a teljes társadalom érdekét szolgálja, hiszen a gazdaság megerősítése vele a célja. 

amelyekben csökkenteni szükséges a szakközépiskolai lemorzsolódást. Ezzel az új kedvezménnyel is biztosan segíteni lehet őket abban, hogy tegyenek meg mindent azért a családok, hogy a gyerekeik szakmát szerezzenek, és mihamarabb munkába álljanak.

Sőt, az áprilisban induló szakképzési diákhitellel kombinálva a számosan lehetnek azok is, akik 20-22 éves korukig utolérhetik az egykor már egyszer majdnem elveszett szakképzettséget, és munkába állva még évekig részesülhetnek az adómentességből.

Végezetül két gondolat: mielőtt bárki úgy véli, hogy kizárólag a szakközépiskolás réteg a célcsoport, egyszerű matekkal bárkinek kijöhet, hogy technikumi végzettséggel is évekig, de még az egyetemi diplomával is egy ideig biztosan kihasználható az adómentesség, ha azonnal el tud helyezkedni valaki.

Az pedig, hogy mennyire kampányjellegű a bejelentés, az egészen addig véleményem szerint nem releváns, ameddig mindenkinek sikerül megértenie a fenti összefüggéseket, és képes belátni, hogy

A gazdasági alapú társadalmi felzárkózást hirdetem folyamatosan a munkám során. A 25 év alattiak adómentessége tökéletes eszköz lesz majd arra, hogy ez egyre egyértelműbb és sikeresebb legyen. A következő lépés a társadalmi és gazdasági felzárkózást szolgáló oktatási TAO kidolgozása és alkalmazása lehet majd, amellyel milliárdok kerülhetnek a hazai oktatási rendszerbe. Bízom benne, egy péntek reggelen majd ezt is bejelenti a kormányfő.