Lehetünk boldogok egyedül is, házasságban is, öregen is, fiatalon is

„Tudok olyan családot, ahol az anyuka közösen nézegeti a tindert a gyerekével és együtt keresnek pasit. Tudok olyan családot, ahol fekete a fenyőfa és kinevetik a Karácsonyt. Tudok olyat is, ahol a szülők esténként elszívnak egy spanglit. Máshol a gyerek mossa fel az alkoholista anya hányását. Van, ahol az a szokás, hogy több család együtt nudizik. Az ő dolguk. Megmondom, hogy szerintem nem normális, a gyerekemnek ebbe ne kelljen résztvennie. Ennyi. Szerintem jogunk van ahhoz, hogy kimondjuk, hogy mit tartunk normálisnak és ideálisnak. Jogunk van ahhoz, hogy a gyerekeinket egy burokban neveljük fel, ahol például nem látnak erőszakot. A felmérések szerint az emberek többsége ugyanazt tartja normálisnak és ideálisnak. A fiatalok 90 százaléka házasságban szeretne élni, gyerekeket szeretne, holtomiglan-holtodiglan szeretne boldog kapcsolatban élni. Életközösségeket szeretnénk, érdekközösségek helyett. Ez a vágyott cél és feladatunk, hogy mindenkit támogassunk a vágyott családképe megvalósulásában!

Ehhez azonban az kell, hogy érett személyiségek legyünk: akinek van önbizalma, értő figyelemmel hallgatja a másik embert, van életcélja – ha valaki ilyen, akkor alkalmas arra, hogy létrehozza a családi boldogságot. Az értő figyelembe beletartozik a bizalom, hogy ne értsük félre egymást! Novák Katalin miniszter azt mondta, hogy ne versenyezzünk, hanem működjünk együtt! – ez a szüleim könyvének is az egyik gondolata, egy titok a boldogsághoz. Azt is mondta, hogy a nők rengeteg terhet bírnak – a képen egy nő, egyedül cipel egy csomagot. Mi ez, ha nem az egyedülálló szülők nehézségeinek is az elismerése? De ez is baj.
Pedig nagyon fontos, hogy elismerjük, bíztassuk, megértsük, támogassuk, akinek nem sikerült az ideális család. Mert tudjuk, hogy a többségnek nem sikerült. Az ideális család: apa, anya, gyerekek – ez vágyott cél, aztán van a valóság, ami nem tökéletes, de attól még lehet egy ideális családképünk.

Én például fiatalon akartam házasodni és sok gyereket szerettem volna és vágytam rá, hogy a szüleim bemutathassák, hogy milyen nagyszülők. Aztán csak 27  évesen találtam meg a társam és meddő voltam és meghaltak a szüleim. Most van egy csoda gyerekem és egy csoda férjem és boldog vagyok így. De az ideális, a vágyam ennél több volt és támogatok mindenkit abban, hogy nekik sikerüljön! Nem megsértődöm, nem veszem támadásnak, ha valaki azt mondja, hogy az ideális, ha a gyereknek van tesója, vagy nagyszülei. Szerintem is az az ideális, de így sikerült és ebből kell kihozni a maximumot.

Tíz évig éltem gyerek nélkül, házasságban. Miközben naponta jártam a meddőségi műtétekre, kezelésekre – aközben a barátaimnak, testvéremnek, unokatestvéreimnek születtek a gyerekeik. Nem irigyeltem tőlük egyáltalán! Hálás voltam, ha vigyázhattam rájuk, megpuszilhathattam őket, beleszagolhattam az illatos babanyakakba. Közben pedig elhatároztam, hogy gyerek nélkül is megpróbálok teljes életet élni: volt egy csodás férjem, hivatásom, barátaim, okosszép unokaöcséim, unokahúgaim, példa előttem anyukám barátnője, Jálics Iza volt, aki teljesen egyedül élt, 56 után börtönben is volt – mégis az egyik legbölcsebb, legérettebb ember, akit ismerek.

Aztán összeimádkoztuk és megszületett a kislányom! Testvére már nem lehet, de örülök annak, ami van. Örülök annak, hogy sokan küzdünk azért, hogy minél többen élhessék meg a családi élet boldogságát, mert a család a legnagyobb egészségvédő faktor – testileg-lelkileg – ez tudományosan bizonyított. Legyen mindenkinek jó! A boldogság nem a cél, hanem az út – mondta Böjte Csaba testvér. Lehetünk boldogok egyedül is, házasságban is, öregen is, fiatalon is. Fontos, hogy legyen célunk, amerre haladunk és közben tudjunk örülni a mostnak! Értő figyelemmel hallgassuk egymást! Ne lelki bunkósbotokkal! Engem is, Novák Katalint is, Ungár Pétert is, abból bajunk nem lehet!”