Kibékülne az újraválasztott Trumppal Zuckerberg: még a pénztárcáját is kinyitotta
„Nagylelkű” ajánlatot tett a Meta-vezér.
Hogyan jutott el az egykori jobbközép párt oda, hogy összefogjon a lengyel kommunista utódpárttal?
„2019 februárjában Grzegorz Schetyna, a Polgári Platform (PO) korábbi elnöke büszkén jelentette be, hogy sikerült tető alá hoznia az általa hőn áhított szivárványkoalíciót, amely az európai parlamenti választáson méretheti meg magát először a kormányzó Jog és Igazságossággal (PiS) szemben. Jarosław Kaczyńskiék ellen szinte minden párt összefogott, az akkor vitorlát bontó szélsőségesen liberális Tavasz (Wiosna) és a szélsőjobboldali Konföderáció (Konfederacja) kivételével. Párt héttel később Schetyna megnevezte az Európai Koalícióra keresztelt formáció területi listavezetőit is. A PO gáláns volt szövetségeseivel, biztos befutó helyet adva többek között a szocialisták (Demokratikus Baloldal Szövetsége, SLD) két korábbi miniszterelnökének, Włodzimierz Cimoszewicznek és Leszek Millernek is.
Hogyan jutott el az egykori jobbközép párt oda, hogy összefogjon a lengyel kommunista utódpárttal?
A PO politikusai nem tudták megemészteni a 2015-ös parlamenti választási vereséget, sőt nem is akarták megérteni annak miértjét. A PiS kormányzását egyfajta rendszerhibának tekintették, amely után szükségszerűen helyre kell állnia a világ rendjének, és legkésőbb 2019-től újra nekik kell kormányozniuk. Az önámítás meggátolta a pártot abban, hogy számot vessen a kudarc okaival és válaszoljon arra a kérdésre, miért vesztették el a lengyelek többségének bizalmát egy sok szempontból jó kormányzati teljesítmény után. Mi az, amit a PO nem adott meg a választóknak, de a PiS igen? Ha a PO elvégezte volna a számvetést, az egyik válasza ez lett volna: a PiS nem egyszerűen pénzt osztott a családoknak, hanem méltóságot is. Különösen a vidéki és kevésbé iskolázott emberek érezhették, hogy megszólítják és felemelik őket, hogy fontos részei lettek a lengyel nemzetnek. Ez szembetűnő különbség volt a PO divatos szűkített öltönyeikről is felismerhető menedzser-politikusainak stílusához és ahhoz képest, amit sugároztak: »Bízzátok ránk az országot, mi jobban tudjuk, mi kell nektek, mint ti saját magatok, ha pedig nem ránk szavaztok, civilizálatlanok vagytok, és nem értitek a modern világ lényegét.«”