Nyilvánvaló, hogy egyikük sem olvasta el a törvényt, mielőtt nyilatkozott róla

„Vasárnap reggeli (gondolat)ébresztő.

Pénteken újra »összeültünk« mi, az EU-tagországok külügyminiszterei, hogy átbeszéljük a koronavírus miatt kialakult helyzetet. Most már csak 27-en vagyunk, de nyugodtan odatehettünk volna egy huszonnyolcadik széket is a virtuális asztal köré – a képmutatásnak.

Miközben ugyanis mantraszerűen hangzottak el az »egység«, a »Team Europe«, az »EU-t közel kell vinni az emberek szívéhez« és az »együtt erősebbek vagyunk« kifejezések, számos kolléga egész héten önfeledten terjesztette a magyar koronavírus-törvényről szóló hazugságokat, csúsztatásokat, álhíreket.

Mindezt természetesen pénteken a szemükre vetettem. Megkértem őket arra, hogy először olvassanak, aztán beszéljenek. Nyilvánvaló ugyanis, hogy egyikük sem olvasta el a törvényt, mielőtt nyilatkozott róla. Pedig az nem hosszú: három oldal, és minden »aggodalmukra« ott van benne a válasz.

Azóta több külügyminiszter-kolléga is felhívott. Jól elvitáztunk, mondtam mindegyiknek, elküldöm a törvényt, olvassák el, utána több értelme lesz beszélni, ha kell még egyáltalán.

Egy dolog viszont azóta sem fér a fejembe: Európa-szerte ezernél is többen halnak bele naponta a világjárványba, tízezrével fertőződnek meg emberek, s mindeközben finn, osztrák, görög, német, dán, luxemburgi, holland és svéd miniszterelnökök, miniszterek, pártelnökök nem ezzel foglalkoznak, hanem azért »aggódnak«, hogy ki dönt a veszélyhelyzet végéről Magyarországon. Ha nem éppen egy világjárvánnyal küzdenénk, akkor azt mondanám: szánalmas. Viszont most, hogy éppen egy világjárvánnyal küzdünk, inkább riasztónak tartom.”