Autók helyett piacot a pesti alsó rakpartra!

„A rakpartok évszázadokig piacként működtek a városokban. Eredeti funkciójuk, az áruszállításban betöltött központi szerepük elvesztése azonban nem jelenti azt, hogy ami azelőtt következmény volt, annak törvényszerűen meg is kell szűnnie az azt kiváltó okkal együtt. A Jane Haining rakpart piactérként való hasznosítása egyedülálló turisztikai vonzerő lehet Budapest számára, miközben a műemlékvédelem céljainak is jobban megfelel, mint a jelenlegi – autóforgalommal terhelt – állapot. Nem beszélve a városlakók egészségéről.

A rakodópart egyben piac is, évszázadokig így működött a világ. Aligha mondható tehát, hogy a folyó vagy tenger mellett fekvő városoknak a part mellé épülő belvárosától idegen lenne a piac jelenléte. Igaz, a pesti alsó rakpart épp azután vált a várost a folyótól elvágó autóúttá, hogy ez a funkciója megszűnt, az áruszállításra használt kikötő a belvárosból a külvárosba – a csepeli szabadkikötő területére – került át. Az a fajta technológiai optimizmus, amely a motorizációt tekintette a városok jövőjének, közlekedési gondjai megoldásának viszont csúfos kudarcot vallott. Igaz, a II. világháború előtt, amikor ez a döntés megszületett, még kevesen látták előre a légszennyezettségben fuldokló nagyvárosokat és az autókat előnyben részesítő várostervezés miatt aluljárózó, nagyokat kerülő és a korábban zsúfolt utcákat kerülő gyalogosokat, ahogy az emiatt kihaló, városi autópályává vagy parkolóvá silányuló köztereket sem.

Többről van szó azonban, mint valami »legyen úgy, mint régen volt« konzervativizmusról. A világ halad, az árut már nem a Duna belvárosi szakaszain rakodják ki, és ez rendben is van így. A fő ok, amiért más, új funkciót kell találni a pesti alsó rakpartnak az az, hogy a belvároson átvezető autópályákban gondolkodó várostervezés ugyanúgy idejétmúlttá vált, mint a rakodásra használt rakodópart, vagy még korábbról, a szabályozatlan folyópart. Vissza kell adni a folyót a városnak! A Duna és a belváros között áthatolhatatlan aknamezőt képező autóút egyik – műemlékvédelmi szempontból borzalmas – hatása az volt, hogy valósággal megölte a korábban élénk társadalmi életnek, például étteremnek is helyet adó viaduktot, amelyen a villamos halad. Romlik, pusztul Budapest egyik – a Milleneumi Földalatti Vasútvonalhoz vagy a Nyugati Pályaudvarhoz hasonlítható – „steampunk” hangulatú öröksége, amely védjegye is lehetne a magyar fővárosnak. Miért ne lehetne új funkciót találni a Lánchíd és az Erzsébet híd közötti, a Dunakorzóval párhuzamos pesti alsó rakpartnak, olyat, amely nem is idegen a területtől?”