Egy beszéd hatása

„Orbán Viktor nem mondott mást Tusnádfürdőn, mint amit az emeritus pápa 2004-ben megfogalmazott még bíborosként, majd a regensburgi egyetemen XVI. Benedekként, hogy a szekuláris humanizmus (amely a felvilágosodás szülötte) és az egyház üzenete nem versenytársai egymásnak, hanem az európai kultúra egymást kiegészítő alkotóelemei. Azaz a liberális és a keresztény (vagy illiberális) demokrácia közös nevezője az a szabadságszerető demokratikus attitűd, amely a fundamentalizmus és az irracionalizmus elleni szövetség alapját képezi. A pápa nem hirdetett mást, mint azt, hogy a szekularizmusnak és a hit kultúrájának, azaz a liberális evilági szabadság és az Isten teremtette ember szabad akaratának szétválasztása és szembeállítása természetellenes, mert megfeledkezik az emberhez hozzátartozó transzcendens dimenzióról. Korunk nagy kihívása, amelyre XVI. Benedek és vezető politikusként Orbán Viktor is rámutatott az, hogy e kettő találkozzék, és így találjunk rá saját önazonosságunkra. Ez Európa küldetése a jelenkori történelemben, de emberi szükségszerűség is.

Ratzinger hangsúlyozta, hogy az Egyház elfogadja a demokrácia és a pluralista társadalom szabályait, de óva int a »múló politikai hangulatok vagy megbabonázó ideológiák« hatásaitól, az »értékek nélküli demokráciától«, amely könnyen a többség vagy éppen egy elit kisebbség zsarnokságához vezethet. Tulajdonképpen arra figyelmeztetett a pápa, hogy az esztelen hit és a hitetlen ész egyaránt veszélyesek. A hit és az ész kapcsolata teszi és tette lehetővé a kultúrák (és a vallások) párbeszédét, ez alapozza meg a lelkiismereti- és a vallásszabadságot, ez véd meg az erőszaktól. Mindkettőnek, hitnek és észnek is szabadságra van szüksége ahhoz, hogy élhessen, kibontakozhasson. A XX. században láthattuk ennek a szabadsághiányos állapotnak a szélsőséges következményeit. Hogy a XXI. században ne jussunk el újra egy kisebbség (pl. a Másság) diktatúrájához a demokráciát meg kell fosztani ezúttal nem a népi, hanem a liberális képzőjétől (bővebben: Schmidt, 2017, 226. o.). 

Mi lehet hát az a közös nevező a demokrácia és a szabadság egyértelmű vállalásán kívül, amelyre korunk politikusa építkezhet? Mi az a közös történet (ideológia, világnézet?), amelyet érdemes figyelembe venni a jövő alakításakor? Az izraeli sztártörténész, Yuval Noah Harari azt írja, hogy fajunk, csak »jó történetek«, igaz filozófiák és teológiák, működőképes gazdasági és politikai rendszerek révén maradhat fenn. A technológiák önmagukban nem garantálják a túlélést, még akkor sem, ha ezek modern változata sokak vallási igényét elégíti ki (pl. posztmodern ember hiszékenysége a fizikai halhatatlanságban, teste tartósításában lásd: a Google által 2013-ban alapított Calico – California Life Company, amely a halált megoldható technikai problémának tekinti). Patsch Ferenc emlékeztet arra, hogy amikor a múlt század negyvenes éveiben az emberiség belépett az atomkorszakba, a tudósok közül többen azt jósolták, hogy az ezredfordulóra kolóniák élnek majd a Marson és a Holdon, ám az internet megjelenésével senki nem számolt.”