Építik a magyar Hillary Clintont

„A nagyjából húszszázaléknyi baloldali szavazó zöme ugyanis már bent van a zsákban. Az MSZP szoborparktagozatának pártfúzióra vonatkozó javaslata csak újabb megerősítése ennek. Mennének a szavazóik után, csak ők nem kellenek. A cél most a tízszázaléknyi liberális szavazó besöprése, akik most még a Momentumban ismernek jobban magukra. Gyurcsány politizálása kiismerhető. Ha a kék sarokban Orbán Viktor van, akkor mindig ő akar a vörös sarokban lenni. Ehhez a kormányfőhöz képest mindig 180 fokban ellentétes politikai álláspontot foglal el, nem hagyva teret a többi ellenzéki formációnak. Így válik érthetővé az erős nemzetek erős Európájával szemben az Európai Egyesült Államok követelése is, amit néhány szociális közhely tarkított.

Kérdés, hogy mit lép a többi ellenzéki párt. A kifutó modellnek számító pártok most utolsó szalmaszálként kapaszkodnak a számukra elérhető önkormányzati helyekbe. Az MSZP megtartaná a neki kedvező tavaszi fővárosi alkut, a Momentum már pedzegeti annak újratárgyalását. Pedig Puzsér példája is azt mutatja, hogy azok a politikusok és pártok, akik és amelyek a politikai alkuk mindig kiszivárgó újratárgyalásán, azaz a pozíciószerzésen mesterkednek, mind veszítenek. A Momentum is ebbe az irányba indult el, lendületét mandátumokra akarja váltani.

Gyurcsány rafináltabb, őt »nem érdekli«, hány polgármestere lesz a DK-nak. A francot nem! – mondhatnánk, csak hagyja, hogy a paktumok újratárgyalásának hálátlan feladatát mások végezzék el helyette. Neki van ideje, legfeljebb néhány másodlagos frissességű liberális ikont is leszerződtet őszre. A Jobbik és az MSZP odakötötte sorsát a székükhöz görcsösen ragaszkodó elnökeihez és elnökségeihez, onnan nem várható innováció, harci szellem vagy megújulás. Végül csak Szanyi Tibornak lesz igaza, aki elnöki programjában feloszlatta volna az MSZP-t. Az új logó és név alatti újra­alapítás azonban érdeklődés hiányában elmarad, az élelmesebbek már most, a későn ébredők csak a következő bukta után igazolnának át a DK-ba.

Az átigazolás várhatóan felgyorsul. Szél Bernadett és Hadházy Ákos már a választás éjszakáján betoppantak a Momentumhoz, és ne lepődjünk meg, ha a maradék Jobbik (önkormányzati) politikusainak újabb hulláma igazolna át a Mi Hazánkhoz. A fentiek alapján Gyurcsány Ferenc a magyar Hillary Clinton mögé bújva készíti elő visszatérését. Az eredményhirdetőn is többet beszélt, mint a felesége, csak hogy lássuk a gendersemleges erőviszonyokat.

A kormányoldal azonban tévedne, ha csak a 2002–2010 közötti elpocsékolt nyolc évvel szembesítené Gyurcsányt. Sokkal fontosabb arra rámutatni, hogy a látszat szerint semmit sem tanult hibáiból, és egy hosszú politikai edzőtábor után feltehetően ugyanott folytatná, ahol abbahagyta. Még akkor is, ha – feltéve, de nem megengedve – nem ő, hanem felesége, a magyar Hillary lenne a miniszterelnök.”