Egyik kritikus sem vette figyelembe azt az alternatívát, hogy jó oka van a találkozónak. Trump könnyen kikerülhette volna a kritikák súlyosbodását. Nem kellett volna a célkört a homlokára rajzolnia. De ennek ellenére megtartotta a találkozót. Mert tudta, hogy ez az, amit egy államférfinak tennie kell.
Semmi sem lehetne rombolóbb a NATO-szövetség számára, minthogy egy szövetséges állam vezetőjét másodrangúként kezelni, olyannak, akinek nem érdemes a Fehér Ház vörös szőnyegen járni. A NATO nem többszintű közösség, ahol egyes országok jobban számítanak, mint mások. Trump azért foglalkozott annyira a terhek megosztásával, mert ragaszkodott hozzá, hogy más nemzeteket egyenrangúként kezeljünk (és úgy cselekedjünk, mint ők), nem pedig mint »junior partnereket«. Ebben a Fehér Házban nem kell Macronnak vagy Merkelnek lenni, hogy megérdemelje a kézfogást a látogató.”