Trump nem a legkifinomultabb, de a vezetői karizmája valós

„Trump tisztessesen megkönnyíti a dolgukat. A csúcson felüli retorikája a külügyi elitet elhomályosítja és úgy zavarja, mint az a fickó, aki a Brooks Brothers-nél crocsot és ejtőernyős nadrágot vásárol.

Orbán Viktor e heti látogatása a Fehér Házban ennek a példája. Lehet, hogy Magyarország miniszterelnöke nem mindenki kedvenc világvezetője, de – és ez egy nagy de – szabadon és tisztességesen megválasztott demokratikus vezetője az egyik NATO-szövetségesünknek. Országa Európa közösségének része, Európa egyik legfontosabb részén. Amikor Trump üdvözölte őt a Fehér Házban, a kritikusok szájából úgy hangzott, mintha az elnök nem csak meghívta volna Hannibal Lectert az Ovális Irodába ebédre, hanem arra is kérte volna, hogy ő készítse az ebédet.

Egyik kritikus sem vette figyelembe azt az alternatívát, hogy jó oka van a találkozónak. Trump könnyen kikerülhette volna a kritikák súlyosbodását. Nem kellett volna a célkört a homlokára rajzolnia. De ennek ellenére megtartotta a találkozót. Mert tudta, hogy ez az, amit egy államférfinak tennie kell.

Semmi sem lehetne rombolóbb a NATO-szövetség számára, minthogy egy szövetséges állam vezetőjét másodrangúként kezelni, olyannak, akinek nem érdemes a Fehér Ház vörös szőnyegen járni. A NATO nem többszintű közösség, ahol egyes országok jobban számítanak, mint mások. Trump azért foglalkozott annyira a terhek megosztásával, mert ragaszkodott hozzá, hogy más nemzeteket egyenrangúként kezeljünk (és úgy cselekedjünk, mint ők), nem pedig mint »junior partnereket«. Ebben a Fehér Házban nem kell Macronnak vagy Merkelnek lenni, hogy megérdemelje a kézfogást a látogató.”