Rettenetes rémálmom volt, a macskám mentett meg…
Szívük szerint sokkal több rezsit fizetnének havonta, de ezt a regnáló mocskos kormány lehetetlenné teszi.
Egy ötpontos petíciót szeretnének beolvasni, aminek a nettó adásideje kábé három perc lenne.
„Ami az évi csaknem százmilliárd forint közpénzből működő MTVA-nál vasárnap éjszaka és hétfő reggel történt, az hűen tükrözi azt, ahogyan a Fidesz által megteremtett politikai berendezkedés kilencedik évében működik ez az ország, annak minden szegmense, ahová a NER betette a lábát.
A magyar (és az európai) parlament összesen több mint egy tucatnyi képviselője van vagy volt benn a közmédia székházában. Annál a közmédiánál, amelybe egy normális demokráciában nem így, egy tüntetés hullámain kellene megérkezniük, ám nálunk másképp nincs rá lehetőségük, az MTVA ugyanis vagy nem foglalkozik ellenzéki politikusokkal - nem hívja be őket műsoraiba, nem számol be közleményeikről, rendezvényeikről -, vagy hazudik róluk. Ennek a 13 politikusnak a pártjaira összesen nagyjából két és félmillióan szavaztak az idei országgyűlési választásokon (listás szavazatok). Ezek a politikusok képviselik a szavazáson részt vett magyar állampolgárok 43 százalékát.
És ezekkel a politikusokkal nagyjából 12 órája egyetlen felelős döntéshozó sem áll szóba a magyar közmédia székházegyüttesében. Egy ötpontos petíciót szeretnének beolvasni, aminek a nettó adásideje kábé három perc lenne. Hajnalban, vagy az MTVA nézettségét ismerve bármikor: a kutya nem szerezne róla tudomást onnan.
Ehelyett órákon át tartó huzavona kezdődött. Találkoztak elvileg felelős biztonsági vezetővel, aki azt ígérte, majd összehozza őket felelős szerkesztővel, vagy felelős döntéshozóval. Nevet, hogy kivel, nem mond. Később egy forgatócsoport, egy kamerás ember és még egy férfi, elvileg rögzíti a politikusok petícióit, az állítólagos felvétel sorsáról azonban nem tud mit mondani. Később biztonsági őrök jönnek, köztük fegyveres őrök, meg karbantartók, ki tudja, míg hajnalban aludtam, talán a takarítók is rányitottak a benn éjszakázó politikusokra. Az egész hangulata olyan, mint egy Kafka-novelláé, leginkább A törvény kapujábané (csak itt inkább a törvényesség határáé).”