Harci kutyák

„Apropó, Magyar Idők! A szakmai etikájáról, töretlen objektivitásáról és kikezdhetetlen függetlenségéről ismert orgánum szintén Mészáros Lőrinc tulajdonában áll, miként szinte az összes megyei lap, amelyekben egy bizonyos Pauska Zsolt – van-e, ki e nevet nem ismeri? –, aki az egységes politikai tartalomszolgáltatásért felel, publicisztikájában nemes egyszerűséggel agyhalottaknak minősített mindenkit, aki nem a Fidesz–KDNP-pártszövetségre szavazott. E jeles személyiség, ki bízvást számíthat a Szöllősi György-féle sajtókamarai tagságra, úgy látja, hogy »egyre nyilvánvalóbb a ballib tábor és sajtója tetemes IQ-hátránya a nemzeti oldallal szemben«. Igen, valóban, ebben az IQ-hátrányban lehet valami, ehhez elegendő például a Magyar Idők főszerkesztőjére, Gajdics Ottóra gondolnunk, vagy Bayer Zsoltra, aki a kiegyensúlyozott tájékoztatás jegyében mostanában titkosszolgálati kapcsolatok bevetésével igyekszik Soros-ügynököket vadászni. Ők bizonyosan helyet kapnak a sajtókamara nagy asztalánál, és ehhez még csak közölniük sem kellett volna a kiváló tollú Botond Bálint szociológus váteszi iránymutatását, amely szerint az oly vágyott béke eléréséhez arra volna szükség, hogy »a nyilvánosságban ezerszeresen túlreprezentált liberális szélsőségesek hatása megszűnjön a közbeszédre. Ennek a választási sikernek ehhez kell vezetnie.«

Világos beszéd. Legyen béke már!

Igaz, ezt előtte egyeztetni kellene a kormányzat egyik ideológusával, G. Fodor Gáborral, aki a Habony-média trollcsatahajóját, a 888 nevű portált főszerkeszti. G. Fodor a napokban úgy nyilatkozott, hogy »harcosok vagyunk, ez nem szégyen«, és »ha kell, késlekedés nélkül lövünk«, továbbá szerinte a választási vereség következményeként az ellenzéki sajtóban fejeknek kellene hullniuk, mert »az ellenzéki sajtó egy vesztes politikai mozgalom. Mi pedig győztes politikai mozgalom vagyunk.« Tehát az ő feje maradhat. E békés gondolatokkal eltelt fiatalember úgy látja, hogy fölösleges konszolidációról beszélni, mert »ha elfelejtjük, hogy az ujjunknak a ravaszhoz kell közelítenie, akkor veszíteni fogunk«.

Nincs itt ravaszkodás.

Nincs itt jókedv, kacagás, örömittas bódító győzelmi mámor, nincs itt párbeszéd, nincs itt egymással leülés, nincs itt semmi se, csak a Szöllősi Györgyök, Pauskák, Huth Gergelyek, Bayerek és G. Fodorok, ezek a fogvicsorító harci kutyák, pitbullok, akik fölfalják a koncként eléjük vetett hivatást, az újságírást.

Bele-belemarnak a tetembe, hogy erőt nyerjenek újabb és újabb harcokhoz, mennek, amerre a Gazda keze mutat, és nem marad a nyomukban semmi, csak a rohadás és a pusztulás, a bezárt újságok, az odaveszett szavak, az elhulló betűk meg a kamarájuk, ahol elüldögélhetnek és harci dalokat zenghetnek nyálcsorgatva.”