Az Osztrák-Magyar Monarchia feltámadt hamvaiból

„Milyen ironikus a történelem! Közel egy évszázaddal eltűnése után az Osztrák-Magyar Monarchia feltámad hamvaiból. Természetesen nem a régi birodalmi formában, ugyanakkor szembeötlő a hasonlóság. Budapesten, akárcsak Bécsben, egy konzervatív kormányzat egy mélyen katolikus társadalom értékeire és a muzulmán megszállók elleni harcra alapozza hatalmát.

Egészen úgy tűnik, mintha visszatérnénk a Habsburgok korába, Metternich kancellár, vagy, hogy még korábbra menjünk vissza, Bécs törökök általi ostromának idejébe. De a birodalom többi nemzetei sem lógnak ki a sorból: a szlovákok, a csehek, a lengyelek mind ugyanazt az ideológiai vonalat képviselik.

Napjainkban a birodalom fővárosa nem Bécsben, hanem Brüsszelben található. Az új osztrák kancellár ezért sietett oda, hogy megnyugtassa a felsőbb hatalmakat. Nem, nem áll szándékában elhagyni az uniót.

És ezek az ígéretek meghallgatásra kerültek. Egy darab francia szocialista uniós biztoson kívül senkinek sem jutott eszébe az, hogy az új bécsi kormány politikai színezetét bírálja. Tizenöt éve a jobboldal és a szélsőjobboldal első frigye vihart kavart a párizsi biliben: Chirac és Jospin, mint valami operett-antifasiszták, egy torokból üvöltötték, hogy No pasarán!, és európai szankciókat követeltek és kényszerítettek ki az istentelen szövetkezés ellen.

Azóta sok víz lefolyt a Dunán. A tétek megváltoztak, és Ausztria sem marad magára. Közép-Európa hangosan kimondja azt, amit a nyugati népek magukban gondolnak. Láttuk ezt Németországban, ahol Merkel drágán megfizetett azért, hogy szélesre tárta karjait a migránsoknak, láttuk Angliában, ahol a Brexit a bevándorlás kérdésén dőlt el, és látjuk már Franciaországban is, ahol a macroni hatalom szembe mer menni a civil szervezetekkel és a parlamenti többség egy részével, hogy megkíséreljen válaszolni az ország többségének elvárásaira.

Ausztria és a volt Habsurg-birodalom országai valójában laboratóriumai azoknak a kérdéseknek, melyek a kontinens egészét foglalkoztatják. A jobboldal és a szélsőjobboldal szövetsége lenne az egyetlen útja annak, hogy megvédjük az uniót alkotó nemzetek identitását?  Végrehajthatjuk a bevándorlás megállítását célzó politikát, amelyről az európai népek álmodnak, anélkül, hogy letépnénk a szabályozásoknak azt a fűzőjét, melyet az európai bírók hoztak létre a jogállam nevében? Ha nem, mit akarnak és mit tudnak megtenni az európai intézmények? A gazdasági liberalizmus képes arra, hogy tiszteletben tartsa a népek identitását? A Washingtonnal való kiemelt együttműködés összeegyeztethető-e az európai szolidaritással?

Nyugat-Európával ellentétben, amely azzal tölti az idejét, hogy erkölcsi leckéket adjon, ez az újszerű Ausztria-Magyarország nekiveselkedik az Európát kikezdő egzisztenciális kérdések megválaszolásának. De hát ebben jeleskedtek azok az írók, művészek és gondolkodók is, akik az Osztrák-Magyar Monarchiában éltek!”

Éric Zemmour (1958–) francia író, újságíró, műsorvezető.