Tudományos illiberalizmus

„Az illiberális államok mindegyike hatalmasainak örökös uralkodását valamilyen vízió, küldetés megvalósításával magyarázza. Vezetőik vagy a régi dicsőség és a valahai katonai erő visszaszerzését (ld. Oroszország), az erkölcsi romlás megállítását (ld. Törökország), vagy a nemzeti mítosz más elemeit (»megőrizni az élet magyar minőségét« – Orbán) hirdetik. Ahogy Hannah Arendt az illiberális államokhoz hasonló zsarnoki totális rendszerektől írta: »távlati történeti célok jegyében működik, egy olyan bizonyításra nem szoruló fikció jegyében, amely a hívek számára lehetővé teszi a világ tényeinek negligálását. (...) Ezzel magyarázható a gátlástalan és meghökkentő képmutatás diadala; a hazugság az alávetettek és a kívülállók számára olcsó propaganda, a beavatottak számára, akik a hazugságról tudják, hogy hazugság, a Vezér zseniális taktikai fogása, a hóhérok számára pedig éppolyan parancs, mint az előző: végrehajtandó. A történelmi szükségszerűség a tévedhetetlenség dogmájával párosulva az önmagukat megvalósító jóslatok hátborzongató sorához vezet.« A tudományos illiberalizmus negyedik tétele, ezért: »A valóság nem diadalmaskodhat a vízió felett!«

A tudományos illiberalizmus ötödik tételeként a »nemzetbe zárva« tételt nevezném meg, ami a világ egyetemességével, az individuális teljesítménnyel és a felvilágosodás kora utáni civilizációval szemben a nemzeti hagyomány megőrzését, a hagyományőrzéssel megbízott hatalmat gyakorlók megkérdőjelezhetetlenségét vallja. Nyilvánvaló, hogy ebben a felfogásban nincsenek és nem lehetnek – az akár mesterségesen kialakított – nemzethatárokon belül kisebbségek, csak az uralkodó nemzet kultúrája, nyelve, ideológiája érvényesülhet, ezért a szomszédos országokba szakadt kisebbségi nemzetiségek elsorvadása nem veszteség az etnikailag homogén illiberális nemzeti állam számára.”